Az ember megismerése egymást passzív
A narratív pszichológia az emberi tapasztalat elbeszélt természete mellett teszi le a voksát; az emberek történetek formájában beszélnek önmagukról, történetek mentén értik meg magukat és a másikat.
A narratív pszichológiai vizsgálatok pedig ezeket a történeteket elemzik különbözı szempontok mentén pl. A narratív identitás koncepciójáról beszélve érdemes Erikson munkásságát megemlíteni. Megfogalmazása szerint az ember megismerése egymást passzív személyes identitás az életút megannyi változása ellenére megırzött önazonosság, folytonosság letéteményese, mely az egyéni tapasztalatok megszerkesztésén és újraszerkesztésén keresztül érhetı el.
Az ágencia nyelvi jegyei: Az aktív és passzív igék szerepe a narratívumokban
A pszichoanalitikus diskurzus újításaként elméletében nagyobb teret enged a szociális kapcsolatoknak és tapasztalatoknak, a csoportélménynek.
Erikson koncepciójában az identitás az élettörténet és a történelmi pillanat keresztmetszeteként értelmezhetı. A szociális identitás fogalma késıbb keletkezett, Tajfel nevéhez köthetı A csoporthoz való tartozás érzését erısíthetik az egymás között megosztott történetek vagy hosszú idın keresztül megırzött hagyományok Breakwell, A csoporthoz való tartozás speciális esete a nemzethez való tartozás, a nemzeti identitás.
Csakúgy, ahogy a személyes történetek a személyes identitásról árulkodnak, annak részeként is értelmezıdhetnek, a csoportok — nemzetek — történetei a csoport identitásának hordozóiként jelenthetnek meg a narratív pszichológiai felfogás értelmében emellett érvel László, Így mind a személyes, mind a csoportidentitás szolgálatában álló narratívumok lehetnek pszichológiai vizsgálódás tárgyai.
A pszichológia története során a személyiség értelmezésére, vizsgálatára számtalan különbözı koncepció született. McAdams b, megkísérelte integrálni a narratív 5 4 identitás koncepciót az eddigi személyiségrıl szóló elméletek közé mint vonáselméletek, dinamikus megközelítések stb.
LinkedIn Milyen egy jó párkapcsolat? Milyen szakaszai és nehézségei vannak?
McAdams szerint a személyiség három különbözı aspektusból közelíthetı meg — a diszpozícionális vonások, a karakterisztikus adaptációk illetve az integratív élettörténetek szintjén — s ezek mindegyike a személyiségrıl szóló diskurzusok önálló, saját módszertannal, preferált mérıeszközökkel rendelkezı ágát képviseli.
A diszpozícionális vonások a viselkedési stílus állandó és stabil alapját képezik.
Olyan személyiségvonások ezek, melyek feltérképezése szinte már az elsı találkozáskor megtörténhet. A pszichológiai gyakorlatban kérdıívekkel mérik pl.
Mit jelent a feltétlen szeretet? - Szedlacsik Miklós ember és életjobbító mester coach
Big Five. McAdams azt is megjegyzi, hogy a különbözı kultúrákban illetve nyelvekben hasonló vonások lelhetık fel, bár viselkedés szintjén eltérıen jelentkezhetnek pl. A karakterisztikus adaptációk szintjét a személy vágyai, szükségletei, céljai, félelmei, konfliktusai, érdeklıdései, értékei képviselik; illetve az a mód is, ahogy különbözı szociális szerepeit betöltve ezeket megvalósítja vagy elkerüli. Ilyen szociális motívumok lehetnek a hatalom és az intimitás Winter, ; McAdams,melyekrıl késıbb még részletesebben lesz szó.
Az adaptációk egy része állandóságot mutat, más részük viszont változik a különbözı életszakaszokon átívelı fejlıdés során. Ezen a szinten nagy kulturális különbségek lehetnek, hiszen a kultúrák lényegesen különböznek értékeik, elfogadott céljaik, szociális stratégiáik tekintetében pl. Ugyanakkor az elméletek e két szintjén nem fejthetı meg, milyen jelentések mentén szervezi a személy a pszichoszociális világát, hogyan integrálja ezeket a jelentéseket egy egységes világképbe.
Ezek a kérdések — írja McAdams b — a nyelvhasználat illetve a narratívumok vizsgálatával válaszolhatók meg, így rendszerében a harmadik szintet az élettörténet képviseli.
Az élettörténet rekonstruálja a múltat és felvázolhatja az elképzelt jövıt, tartalmazza az adott idıben és kultúrában megélt személyes jelentéseket, ezáltal egyetlen stammtisch linz a személy identitását. A személyes életút illetve annak narratívumai tehát nem lehetnek függetlenek attól a társas, kulturális környezettıl, amelybe beleágyazódnak.
Asszertív magatartás és viselkedés technikák
Az adott kultúrában jelentéssel bíró, elfogadható élettörténeti narratívumok a kultúra által kommunikálódnak az egyénnek és fordítva — az egyénnek saját élettörténeti narratívumát az adott kultúrában érthetı és elfogadható módon kell megszerkesztenie, elıadnia, kommunikálnia McAdams,Gergen-Gergen, Vizsgáljuk meg kicsit bıvebben a jelentések társas születését, hogy érthetıbb legyen a személyes élettörténet ezen társas-társadalmi beágyazottsága.
Azt a folyamatot, ahogy egy korábban ismeretlen jelenség a csoportok, a társadalom tagjainak kommunikációja során jelentéstelivé válik — Moscovici nyomán — szociális reprezentációnak nevezzük. A jelentések konstruálása tehát csoportfolyamat.
Ezek a konstrukciók közvetítik az egyén számára a valóságot, ugyanakkor nem tekinthetık statikusak, dinamikusan változhatnak a kommunikáció során.
A csoporttagság erısen összefügg azzal, hogy a csoport reprezentációit, jelentéseit ismeri, elfogadja, hordozza az egyén. A szociális reprezentációk — mivel a kommunikáció hordozza ıket — gyakran narratívum alakját öltik. A társas életünk szabályai, kulturális hagyományai, a szociálisan elfogadott életstílusok tehát elbeszélések nyomán hagyományozódnak az egyénre, aki nemcsak kiválasztja az általa megismert mintákból a számára megfelelı és megélhetı életlehetıségeket, de részt vesz az ezeket rögzítı narratívumok, társas konstrukciók formálásában, továbbörökítésében.
A csoportban megosztott reprezentációk tehát egyfelıl hozzájárulnak ahhoz, hogy a csoporttagok eligazodjanak a tárgyi és szociális világukban, másfelıl pedig lehetıvé teszik a közösség tagjai közti kommunikációt a közös és egységes jelentések, történetek, hagyományok által.
Breakwell hangsúlyozza a közös reprezentációk csoporttudathoz, a csoport közös céljainak elfogadásához való hozzájárulását. Moscovici és Hewstone pedig a megosztott reprezentációk által közvetített világszemlélet csoportidentitás-formáló és -erısítı szerepét emeli ki.
A közös történelmi múltra való emlékezés, a nemzeti történetek idırıl idıre való felidézése és megosztása tehát szorosan összefügg a csoport-identitás, nemzeti identitás kérdéskörével. Az identitás kialakítása és megszilárdítása szempontjából különösen fontosak az egyén és a csoport múltjára vonatkozó történetek megkonstruálása és továbbadása, azaz a történelmi pályánk illetve az egyéni életutunk narratívumai.
Párkapcsolat: típusok, szakaszok, problémák, horoszkópok jellemzői
E felfogás szerint tehát a csoport és az egyén története — azaz a történelem és az élettörténeti elbeszélés — szociális konstrukció eredménye. A az ember megismerése egymást passzív pszichológia a narratív konstrukció elvét elfogadva nemcsak azt állítja, hogy az én jelentései és a világ jelentései szociálisan konstruáltak, hanem azt is, hogy a konstrukció eszközeként szolgáló narrativitás korlátoz is a gondolkodás, a nyelv és a társadalmi élet szabályai által.
Íly módon találkozik a self és a kultúra narratívumokban Mcadams, Dolgozatom kiinduló pontjának tartom a narratív pszichológia azon alaptételét, hogy élményeink elbeszélések mentén szervezıdnek, s így ezen elbeszélések a — személyes és 7 szociális vagy akár nemzeti — identitás sajátságait, mintázatait kutató tudományos vizsgálódás tárgyát képezhetik.
