Egyetlen hozott norderney, Németország | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár
A szárazföldön ezekben a hetekben a németek jelentős eredményeket értek el a nyugati hadszíntéren folyamatosan előrenyomulva Franciaország északi részén és Belgiumban. A rendszeresen érkező rossz hírek miatt a brit kormányzat a haditengerészethez fordult, hogy aktívabb szerepvállalás révén mutasson fel sikereket. A brit haditengerészeti hagyományokhoz az agresszív fellépés és az ellenséges kikötők közeli blokádja tartozott hozzá, melynek révén folyamatosan az ellenség partjainak közelébe korlátozódtak a harcok.
A brit közvélemény is ezt várta el a flottától és a stratégiai elképzelések is ennek megfelelőek voltak egészen ig. A egyetlen hozott norderney felszerelt tengeralattjárók és az aknák megjelenésével azonban világossá vált, hogy a kapitális hajókat nem lehet tartósan az ellenséges kikötők előtt tartani, mert túl nagy kockázatot jelent számukra az ezen új harci eszközök jelentette fenyegetés. Ezenfelül a széntüzelésű kazánokkal ellátott hadihajóknak folyamatosan mozogniuk kellett, hogy ne legyenek álló célpontok a tengeralattjárók számára és emiatt pár naponta vissza kellett térniük a támaszpontra feltölteni a készleteiket.
A németek úgy vélték, hogy Nagy-Britannia ilyen intézkedésekkel kockára tenné jó hírét a világ közvéleménye előtt. Emellett úgy tartották, hogy a Royal Navy -t tradíciói is arra kötelezik, hogy egy nála jóval kisebb méretű haditengerészettel szemben támadólag lépjen fel.
Helgolandi csata (1914)
A német haditengerészetnél ezért a tengeralattjáró fegyvernem és a partvédelmi állások megerősítéséhez fogtak hozzá, a fő felszíni erőket tömörítő Nyílttengeri Flottát Hochseeflotte — melyről nem feltételezték, hogy a másfélszeres túlerőben lévő britek ellen nyílt csatában győzelmet tudna elérni — pedig a kikötőkben tartották egyetlen hozott norderney várták a brit flotta feltűnését, hogy a kedvező pillanatban csapást mérhessenek rá ez volt az ún.
A britek azonban a vonatkozó nemzetközi egyezményeket melyeket bár aláírtak, de utólag nem ratifikáltak figyelmen kívül hagyva a német várakozások ellenére a Doveri-szorosban és az Északi-tenger északi részén állították fel a blokádot, elvágva a tengeren túli kereskedelemtől Németországot. Minden Németországba érkező és onnan induló hajónak vagy a tengeralattjárókkal és aknamezőkkel lezárt 70 km széles Doveri-szoroson, vagy a Shetland-szigetek és Norvégia közötti, brit flotta által ellenőrzött km széles átjárón kellett volna áthaladnia.
A blokád fenntartásához a britek három nappal a hadüzenet után átszervezték a szigetek körüli vizek hajóhadait. Honi flottából 1st Home Fleet a Nagy Flotta Grand Fleet lett, ebbe vonták össze a legmodernebb dreadnought-mintájú csatahajókat és a Skóciától északra lévő Orkney-szigetek Scapa Flow nevű öblében állomásoztatták, mely egyszerre volt messze a német támaszpontoktól és lehetett innen ellenőrizni az Északi-tenger bejáratát.
Honi flottából alakították ki, és ezekbe kerültek a régebbi építésű pre-dreadnought csatahajók. Feladatuk a kontinensre induló expedíciós erők biztosítása és a szigetország déli partvidékének a védelme volt. Az eltérő stratégiai elképzelések miatt a két ellenséges flotta nem találkozott össze.
Tartalomjegyzék
A német támaszpontok kedvezőtlen fekvésének köszönhetően hadihajóik nem tudták veszélyeztetni, vagy csak nagy kockázatok mellett veszélyeztethették volna a Brit-szigetek számára létfontosságú nyugati mit keres egy nő atlanti kereskedelmet.
A Grand Fleettel időnként előretöréseket hajtottak végre az Északi-tengeren illetve kisebb cirkáló- és csatacirkálórajokkal járőrözéseket végeztek — több alkalommal a Német-öbölbe is behatolva, hogy ezzel a német flottát otthonmaradásra bírják.
A Grand Fleet ugyanakkor az Északi-tenger közepén cirkálva várt arra, hogy a német flotta meginduljon a La Manche felé, hogy ekkor utána indulva elzárja előle a hazavezető utat.
Nincsenek utcanevek és még a házszámok is csak bizonyos titkok tudói számára egyértelműek. Van azonban tenger-terápia, dűnék, csönd és hal. Ezért a szigetért már az útikönyvek alapján oda voltam. Talán túlzottan is? Ki tudja?
Ennek keretében a Grand Fleet az augusztus án tett előretörése során 40 tmf-re közelítette meg Holgolandot. A német hadsereg vezérkara számított a brit csapatok átszállításának gyors kivitelezésére, de annak ilyen gyorsan való megszervezésével nem.
A csapatok átdobásának gyors megkezdése meglepetésként érte a németeket és mivel a La Manche-on ebben az esetben egyetlen hozott norderney kívánt tengeralattjáróik az Északi-tengeren kutattak a Grand Fleet hajói után, nem volt mivel megakadályozhatták volna a brit seregek átszállítását. A védelmi rendszerből pár nap után kivonták a tengeralattjárókat, hogy azokat offenzívebb módon alkalmazhassák.
A rombolók ilyen célú felszabadítását védelmi aknazárok létesítésével elérhették volna még a kevésbé értékes egységekkel való leváltásuk előtt, de a hadvezetés nem akarta ilyen módon a hadihajók mozgási szabadságát korlátozni. A külső védelmi vonal a szigettől 25 mérföldnyire 40 km húzódott és itt a támadás napján az I.
Torpedobootflottille kilenc modern egysége járőrözött, míg 12 mérfölddel 20 km közelebb a szigethez a III. Minensuchdivision régi rombolókból torpedónaszádokból átalakított egységei helyezkedtek el. A könnyűcirkálókból álló II. Az őrjáratozó rombolókat a Frauenlob és a Stettin könnyűcirkálók támogatták, melyek Helgoland közelében helyezkedtek el a védővonalak fedezésére a Hela aviso-hajóval egyetemben. További nyolc könnyűcirkáló az Emsnéla Wesernéla Jadénál és Brunsbüttelnél állomásozott.
A Jadénál horgonyoztak a német csatacirkálók is. A Balti-tengerről megérkező flottaparancsnok azt a távollétében meghozott döntést, hogy a csatacirkálók a Jadénál a külső réven tartózkodjanak, visszavonta, és ezek a nagy hadihajók vissza lettek rendelve Wilhelmshavenbe.
Ezek kikötőből való kihajózási lehetőségeit azonban az apály alacsony vízállása korlátozhatta, mivel nem tette lehetővé a kijárat előtti homokpadok feletti áthaladást. Éjszaka a külső ív 25 mérföldre, a belső ív 13 mérföldre húzódott Helgolandtól és ennek megfelelően alakult a német őrjárat a csata napján.
A brit megállapítás szerint ez a védelmi rendszer nem vett számításba két fontos tényezőt. Az egyik egyetlen hozott norderney britek részéről kapitális hadihajókkal végrehajtott támadás eshetősége volt, a másik pedig a Jade folyó külső részén jelentkező árapály volt, ami [apálykor] a tenger irányába haladt lassan a homokpadok felett. John Jellicoe tengernagy, a Grand Fleet parancsnoka egy az augusztus án a flottája által végrehajtott előretörést ismételt volna meg a német partok irányába.
E legutóbbi hadművelet során 40 tmf-re megközelítették Helglandot, de ellenséges erőkkel nem találkoztak. A Jellicoe által augusztus re tervezett újabb a Grand Fleettel végrehajtandó előretörés alkalmával 30 tmf-re szándékozott megközelíteni Helgolandot. Egyéni bad lobenstein admiralitásnál azonban nem kívánták a fő erőket ilyen módon bevetni ebben az időszakban a Flandriában kialakult veszélyes helyzet miatt.
A német offenzíva miatt ugyanis találkozás helyén vélték Dunkerque -et és Calais -t is és az itteni kiürítések támogatására bevethető állapotban akarták tudni a flotta fő erőit. Az elképzelései szerint a délkelet-angliai Harwichban állomásozó könnyű erőknek, az ún.
Németország
Harwich Force rombolóflottilláinak Terschelling szigetétől keleti irányba megindulva kellett volna végrehajtaniuk frontálisan a támadást a Cruiser Force C és az Ems folyó torkolatánál elhelyezett tengeralattjárók támogatásával. A támadást este kor tervezte megindítani az É 53° 45', K 5° 00' koordinátáktól Helgoland irányába.
Fejlesztés[ szerkesztés ] Egy májusában tartott konferencián a Birodalmi Tengerészeti Hivatal Reichsmarineamt úgy döntött, hogy a testvérhajó nélkül megépült Von der Tann után nagyobb méretű csatacirkálók építésébe kezd. Az as évben rendelkezésre álló 44 millió Márka lehetővé tette volna a 30,5 cm-es űrméretű lövegek alkalmazását a 28 cm-esek helyett.
Elképzelése szerint a rombolóknak minden kisebb hadihajót meg kellett semmisíteniük, de a tőlük erősebb egységekkel kerülniük kellett a harcot. Ezt követően nyújtotta be javaslatát Roger Keyes sorhajókapitány commodore az admiralitásnak.
Ő a tengeralattjárói által augusztus Ehhez értekezett Reginald Tyrwhitt sorhajókapitánnyal commodoreaki a Harwich Force rombolóflottáinak parancsnoka volt és szintén vezetett több őrjáratot a német vizek egyetlen hozott norderney. A brit tengeralattjárósok megfigyelték, hogy az éjszakai őrjáratozásra kiküldött német rombolók és GMT körül futottak egyetlen hozott norderney könnyűcirkálók kíséretében, majd legyezőszerűen szétbontakozva indultak őrjáratozni, reggel pedig a biztosító könnyűcirkálókhoz csatlakozva tértek vissza a támaszpontra.
A Helgolandtól északra járőröző rombolókat a szétbontakozás előtt rendszerint egy csoportban észlelték egy a szigettől észak-északkeletre 40 tmf-re lévő pozícióban. Az őrjáratozó német hajók nagy sebességgel végezték a feladatukat, ezért a tengeralattjárók nem tudtak ellenük egyetlen hozott norderney intézni. Keyes egy esti órákban megindított kelet-nyugati irányú rajtaütést javasolt, mivel így elvághatnák a visszatérő őrjárat egységeit Helgolandtól és a többi német támaszponttól.
Az őrjárat rombolóinak a nyílt tengerre való visszacsalogatásához három tengeralattjáró emelkedett volna a felszínre a közelükben, míg a Harwich Force 31 rombolója és a 8.
További tengeralattjárókat a német partok közelében, a Jade -öböl előtt terveztek elhelyezni, hogy azok itt várják az erősítésként kifutó német kötelékek felbukkanását és támadásokat intézzenek ellenük. A javaslat nem fejtette ki részleteiben a kivitelezés módját, de a két tiszt itt nyilvánvalóan egy szárnyon végrehajtott támadásra gondolt.
Így ez a terv jelentősen különbözött a Jellicoe és Christian tengernagyok által javasolt frontális támadástól.
A végrehajtást a javasolt esti időpontról azonban reggeli ra GMT módosították. A haditengerészet vezérkari főnöke, Doveton Sturdee a Grand Fleet erőinek bevonását — a flandriai helyzet miatt — elutasította és csak könnyű erők valamint két csatacirkáló részvételét engedélyezte a hadműveletben. A hadműveletnek a belga partok menti harcoktól függetlenül kellett lezajlania, ezért még az előtt végre kellett hajtani, mielőtt a helyzet Ostendénél kiéleződött volna.
Az admiralitás Ostende megszállása mellett döntött, de utasítása szerint a Helgolandi-öbölbe tervezett rajtaütést is végre kellett hajtani ettől a hadművelettől teljesen függetlenül.
A pótlásként érkező Arethusa 28,5 csomó azonban nem érkezett meg augusztus Távoli támogatáshoz az Invincible és New Zealand csatacirkálókat, tartaléknak az Euryalus és Amethyst páncélos cirkálókat jelölték ki.
A rombolóknak augusztus án kor GMT az É 55° 20', K 6° 45' koordinátán, a dán partoknál lévő Horns Revtől 30 mérföldre kellett lenniük, majd délnek megindulva kellett Helgoland felé tartaniuk, míg az egyetlen hozott norderney szélesség É 55° 5', K 7° 3' koordinátára értek ra GMT. Innen nyugatnak kellett fordulniuk és egy 9 mérföld széles sávban haladva kellett folytatniuk az útjukat Terschelling irányába 20 csomós sebességgel, elvágva minden Helgolandtól nyugatra lévő német hadihajó visszavonulási útját.
Támogatásukat a Humber folyó torkolatában támaszponttal rendelkező, Gordon Moore ellentengernagy vezette Cruiser Force K két csatacirkálója, az Invincible és a Egyetlen hozott norderney Zealand illetve az őket kísérő négy romboló Badger, Beaver, Jackal, Sandfly látta el.
Ennek a csoportnak az É egyetlen hozott norderney 10', K 6° koordinátán kellett lennie kor GMTmajd ekkor déli irányban haladva ra GMT elérni az É 54° 30', É 6° 20' koordinátát, ami 60 mérföldre volt északnyugatra Helgolandtól és 50 mérföldre attól a helytől, ahol a rombolóflottillák kor nyugati irányra álltak, hogy felgöngyölítsék a német védelmet.
Az eredeti tervek szerint az Engadine repülőgép-anyahajónak is részt kellett volna vennie a hadműveletben három repülőgéppel, kettő bombákkal, egy pedig torpedóval felfegyverezve.
SMS Moltke (1910)
Az anyahajónak 40 mérföldnyire Borkumtól nyugatra kellett készenlétben állnia és a repülőgépeinek az Ems torkolatában kellett volna a tervek szerint megtámadniuk egy a Rottum világítótorony közelében horgonyzó német cirkálót. A bevetésről visszatérő repülőgépek vízből való kiemelése után az Engadine-nek az őt kísérő Sapphire-ral a Cruiser Force C mögé kellett visszavonulnia. Az anyahajó bevetésétől végül elálltak. Keyes augusztus án egy újabb tengeralattjárót rendelt az Ems torkolatához. Így a tengeralattjáróknak két vonala volt, egy belső Helgolandtól északra és délre illetve egy külső vonala a szigettől 40 mérföldre nyugatra.
A belső vonalnak a feladata az esetlegesen kifutó könnyűcirkálók elleni támadás végrehajtása volt.
Navigációs menü
Emiatt mindaddig rejtve kellett maradniuk, míg a támadó brit rombolók nyugatnak nem fordultak. A külső vonal tengeralattjáróinak a feladata az volt, hogy a német rombolókat csalogassák ki és ehhez a felszínen kellett járőrözniük.
Az Emshez kiküldött tengeralattjáróknak meg kellett támadniuk az összes a folyóról kifutó vagy oda befutó ellenséges hajót.
A tengeralattjárók parancsnoki hajójaként szolgáló Lurcher romboló Keyes-el a fedélzetén, egyetlen hozott norderney Firedrake romboló társaságában a csatacirkálóktól 20 mérföldre helyezkedett, azoktól déli irányban és végeztek számukra felderítést ellenséges tengeralattjárók után kutatva. Az eredeti terv nem jelölt ki a hadművelet számára konkrét főparancsnokot, mivel úgy vélték a kötelékek egymástól függetlenül is végre tudják hajtani a feladatukat.
Jellicoe-t augusztus án kor értesítették arról, hogy a flandriai Ostendét meg kell szállni az antant bal szárnyára nehezedő nyomás mérséklése érdekében, valamint hogy ezzel egyidőben két rombolóflottilla fog végrehajtani egy rajtaütést a német védelmen. Jellicoe válaszüzenetében azonnal felvetette, hogy a hadművelet támogatására nagyobb támogatást kellene biztosítani és ehhez el is rendelte a Grand Fleet állományában lévő 1.
Az admiralitás Calais és Dunkerque elvesztésétől tartva nem szívesen küldte volna a német partok közelébe a csatahajókat és csak a csatacirkálók — és a könnyűcirkálók — részvételét engedélyezte, melyeknek a Cruiser Force K két már kijelölt egységéhez kellett csatlakozniuk.
Keyes és Tyrwhitt egyetlen hozott norderney újabb erők részvételéről viszont már nem értesült és ez a későbbiek során veszélyes félreértésekhez vezetett. Jellicoe, aki nyilvánvalóan kézhez kapta a táviratot, ennek megfelelően tájékoztatta Beatty-t augusztus án személyes találkozójukkor.
Beatty másnap kor GMT hajózott ki és előtte a hajnali órákban még kapott egy táviratot egyetlen hozott norderney admiralitástól a hadművelet részleteiről, de arról nem értesítették, hogy egyetlen hozott norderney tengeralattjárók milyen megbízatást kaptak. Kifejtette, hogy nagyon kevés információval rendelkezik és reméli, hogy az idő előrehaladtával további információkat is megosztanak vele.
Az admiralitás augusztus én, kor tájékoztatta Christian és Moore ellentengernagyokat zászlóshajóik: Euryalus ill. Invincible arról, hogy Egyetlen hozott norderney a Lurcher és a Firedrake rombolókkal fog felderítést végezni a német partok irányába ellenséges tengeralattjárók után kutatva.
A közlés szerint a három csatacirkáló az Invincible kori pozíciója felé, a könnyűcirkálók a rombolók kori pozíciója felé tartottak.
Ezt az üzenetet azonban csak Christian ellentengernagy vételezte, Tyrwhitt és Keyes nem. Előbbi augusztus én kor, utóbbi még án kor hagyta el Harwichot.
Az üzeneteket csak a Harwichba való visszatérés után olvashatták. Sem az Invincible, sem az Euryalus nem ismételte meg őket, vagy kérdezett utána Tyrwhittnél vagy Keyes-nél, hogy megkapták-e házas találkozón igényes. Tyrwhitt másnap reggel összefutott Goodenough-fal a találkozási ponton és röviden tájékoztatták a későbbi intézkedésekről, de Keyes erről továbbra sem értesült és így a tengeralattjáróinak sem adhatta tovább az új információkat.
Beatty kor jelezte a szándékát a könnyűcirkálók alkalmazását illetően. Eszerint az akció kezdetekor 10 mérfölddel helyezkednének északabbra a rombolóktól és ig GMT déli irányba követnék őket, majd nyugatnak fordulnának és ig GMT ebbe az irányba haladnának, majd északnak vennék az irányt és kor GMT térnének vissa a csatacirkálókhoz, ha korábban ilyen utasítást nem kapnak.
Reggeli Hirlap, 1928. augusztus (37. évfolyam, 173-197. szám)
Tyrwhitt zászlóshajója, az Arethusa augusztus én kor GMT követte őket az 1. Augusztus án kor GMT három hajót észleltek bal oldalt elől és először ellenséges egységeknek vélték őket, de felszólításra azonosították magukat és mint kiderült, Goodenough hat könnyűcirkálóból álló raja volt az. Tyrwhitt tőle tudta meg, hogy Beatty-t is a támogatására rendelték. A Firedrake Harwichot a keleti belső vonalhoz tartozó E 4, E 5 és E 9 tengeralattjárókat kísérve augusztus án kor hagyta el.
Két órával később a Lurcher hajózott ki a nyugati vonalhoz tartozó E 6, E 7 és E 8 tengeralattjárókkal. Az öbölbe érve a tengeralattjárók felvették kijelölt pozíciójukat, míg a Lurcher és a Firedrake ika éjszakáján a csatacirkálók számára kijelölt pozíciótól délre cirkáltak együtt. Christian ellentengernagy páncélos cirkálói augusztus én délben KEI hagyták el a Temze torkolatánál lévő Nore homokpadot és án ra GMT érkeztek a Terschelling közelében kijelölt helyére.
Ez az egység a harcokban semmilyen szerepet nem fog betölteni, csak a visszavonuló flottillák biztosításában fog segédkezni. Beatty 1. Flört a csillagok cirkálók egymástól két mérföldes távolságot tartva szétbontakozva haladtak, de az éjszakára három oszlopba rendeződött, egymástól 2 mérföldes távolságot tartó divízióra osztódtak. A brit erők zavartalanul vonultak fel, rendkívüli események nélkül és ra GMT mind elérték a megindulási területüket.
Tyrwhitt a 3. A csatacirkálóraj ekkor 30 mérföldre helyezkedett a könnyű erőktől egyetlen hozott norderney irányban. A látási viszonyok tini társkereső sárga sima víztükör felett rosszak voltak a pára és a borult ég miatt.
Bár a menetirányát jól ki tudták venni, megsemmisíteni megfelelő eszközök mélységi bombák hiányában nem tudták. Az esetről a G rádión azonnal jelentést küldött Maaß ellentengernagynak, aki — egyidőben a felderítő erők parancsnokával, Hipperrel — kor a Helgolandnál lévő V.
Hipper kor a haditengerészeti repülőket is riadóztatta e célból. Ez a tengeralattjáró-támadást nem sokkal korábban átvészelt G volt.
A Laurel vezetésével a divízió sorba rendeződött hajói feléje vették az irányt és öt perc múlva, kor [m 9] leadták rá az első lövést yard m távolságból.
MUDFIELD - Nincsen Szerencsém (Official Music Video) / A DAL 2021
A német hajó teljes sebességre kapcsolva Helgoland felé, délkeleti irányba kezdett menekülni. A Laurel üldözőbe vette és csökkenteni is tudta a távolságot, de az túl nagy maradt ahhoz, hogy a lövegeivel hatásosan tudja lőni.
Tyrwhitt figyelmeztette az üldözésre induló Laurelt, hogy ne veszítse el vele a kapcsolatot, és a zömmel tartotta továbbra is az eredeti útirányát és sebességét. A britek lövedékei közben egyre közelebb érkeztek le és a végén már villába fogták a német rombolót.
