Egyszeri vagy hozott jelentését pandzsábi
Valószínűleg nem született gazdagnak és hatalmasnak: apját talán csak néhány sivatagi falucska mondta urának Rádzsaszthánban, a fejedelmek földjén, ahol százszámra éltek kisebb-nagyobb fejedelmek, hercegek és hercegnők.
Rádzsaszthán kietlen vidék, de itt a legsokszínűbb az indiai kultúra. A rádzsaszthániak igen fontosnak tartják a megmutatkozást.
A táj tele van pompás várakkal és palotákkal. A legszegényebb nők is színes ruhákat és ékszereket hordanak, s a férfiak is élénk színű díszes turbánnal, nagy-nagy bajusszal, fülbevalókkal és más ékszerekkel jelennek meg a világ előtt.
Uploaded by
Rádzsputok voltak a hercegek és fejedelmek. Míg máshol Indiában a vallási előírások jámbor követése vagy pedig a visszavonult elmélyülés a legfőbb erény, s az érdemszerző cselekedeteket, azok gyümölcseinek élvezését vagy éppen ellenkezőleg, a világhoz kötöttségből való kiszabadulást tartják az ember céljának, addig a rádzsputok a vitézséget becsülik mindennél többre. A harcosnak születése által meghatározott kötelessége, saját dharmája a harc; ez nemcsak javak szerzését és területek hódítását jelenti, hanem a becsület megvédését és a hírnév növelését is.
Küzdelem soha nem érhet véget egyszeri vagy hozott jelentését pandzsábi a rádzsput még a vereségben is az ellenség fölé nő.
Ennek végső kifejeződése a dzsauhár: mikor egy harcoló közösség nem tarthatta magát tovább a túlerővel szemben, a férfiak máglyát raktak, eltüzelték kincseiket, s míg asszonyaik a tűzbe léptek, maguk az ellenségre rontottak.
A rádzsputok indiai életformájukhoz és kultúrájukhoz oly erősen ragaszkodtak, hogy a muszlim hódítás után épp Rádzsaszthán maradt Észak-Indiában a legnagyobb hindu uralom alatt álló terület.
Magyar Nyelv XCVII. évf. viragzotea.huám ( szeptember)
A rádzsputok azonban soha nem hoztak létre egységes államot, hanem a Naptól illetve a Holdtól származó harminchat nagy nemzetségre és számtalan alnemzetségre osztódtak. A nemzetség feje egyben ráná vagy ráó, azaz fejedelem is. Többé-kevésbé tőle függnek az alnemzetség-fők. Lehet egy nemzetség bármilyen nagy, tagjai egy családhoz tartozónak tekintik magukat. Ahogy egy fiú nem veheti el lánytestvérét, ugyanúgy a nemzetség egy tagja sem vehet feleséget a sajátjai közül.
Hogy a házastársak mégis egymásnak megfelelő rangú családból származzanak, India más részeihez hasonlóan a szülők gondoskodnak gyermekeik számára társról. Csillagjós mondja meg a két horoszkóp egybevetésével, hogy szerencsés lesz-e a házasság. Gyakran már nyolc-tízéves korban megülik a menyegzőt, noha utána a lánygyermek egészen felserdüléséig a szüleivel él és csak akkor vonul át, nagy pompa közepette, férje házába.
Mivel az öröklést nem szabályozta önálló lakás kiel elsőszülöttség törvénye, minden fiú részt kérhetett az atyai örökségből, emiatt az államokat gyakran fenyegette trónviszály és szétesés.
Az erősebb nemzetségek uralma alatt álló kisebb-nagyobb fejedelemségek pedig hol szövet-ségre léptek, hol harcoltak egymással. Ezek a külső és belső harcok mind-mind a vitézség megmutatására teremtettek alkalmat. Abban a világban, ahol a hírnév mindenek fölött áll, nagy becsülete van a hírnevet fenntartó költészetnek is.
A papok és a har-cosok magas kasztjai között helyezkedik el az énekmondóké, egyszeri vagy hozott jelentését pandzsábi harci dalokkal, krónikákkal és elbeszélő költeményekkel örökítik meg a rádzsputok nemzetségeit és az ősök dicső tetteit hirdetik az ünnepségeken.
Nemcsak a hősi küzdelmekről énekelnek — de az uralkodó érzelmeiről, szerelméről s arról a világról is, amelyben a hősök élnek: a rádzsasztháni városokról és palotákról.
Document Information
Gazdag a nép költészete is: vannak vallási és allegorikus versek, s vannak dalok szerelemről és vágyódásról, hősiességről és büszkeségről. Vannak gúnydalok, és vannak versek, melyek bátor nők dicsőségéről szólnak. Néha pedig arról, hogy ezek a bátor és élesnyelvű nők mennyire elgyengülnek a szerelem súlya alatt.
Beszélgetés művészetről, irodalomról - Bunyan: A zarándok útja műve alapján
Sok-sok dal írja le a férje után epekedő nő fájdalmát: a férfi, akinek jelenléte a boldogságot jelenti az asszony számára, távoli vidékre utazott, de feleségében hagyta a távollét kínját. Néha a vers a hat indiai évszakot vagy a tizenkét hónapot festi le, s azt, hogy egy-egy időszak milyen érzést vált ki a kedvesére vágyó szerelmesben.
Különösen kedvelt az esős évszak leírása, mert a tikkasztó nyárban elhaló természet ekkor újul meg, és felébred a vágy a távoli szerető után.
A hősköltemények mellett számtalan vallásos elbeszélő mű is született e vidéken; leggyakrabban a szanszkrit mítoszgyűjteményeknek, a egyszeri vagy hozott jelentését pandzsábi egy-egy részlete elevenedett meg a nép nyelvén. A két nagy eposz, a Rámájana és a Mahábhárata mellett a puránák beszélik el az egyes istenek életét. Bennük a vallásnak az egyszerű néphez közel álló formája jelenik meg.
Azt hirdetik, hogy nem a tudás, hanem az istenség szeretete vezet el a megváltáshoz.
A legnépszerűbb purána, a Bhágavata purána Visnu tíz földi megtestesüléséről szól. Ebből is az a legkedveltebb rész, amelyik a legutóbbi avatára azaz alászállás: Krisna gyermek- és ifjúkori tetteit beszéli el. A legerősebb rádzsasztháni állam a Guhilót, majd a Sisódijá nemzetség uralma alatt álló Mévár volt. Legjelesebb királya, a XV.
A másik legnagyobb fejedelemség Maru Dés, más néven Márvár. Kumbhá kortársa, a Ráthór nemzetségbeli Dzsódhá ráó alapította Dzsódhpur városát, melyet Maru Dés, Sivatagország társkereső él a hiv fővárosává tett.
A városalapítónak tizennégy fia született. Halálát követően a legnagyobb fiú ült a trónra, aki háromévnyi uralkodás után egy csatában életét vesztette; huszonnégy évre a egyszeri vagy hozott jelentését pandzsábi fiú lett Maru Dés ura.
Később ő is harcban, muszlim pathánok által elrabolt asszonyok megmentése közben esett el. Dzsódhá kisebb fiai azonban nem örököltek trónt. Egyikük, Bíká a Dzsódhpurtól északra élő vad törzsektől közel akkora országot hódított el magának, amekkora apjáé volt.
Dzsangal Dés, Dzsungelország fővárosává az általa alapított Bíkánért tette. Egy másik fiú dél fele indult, és a szomszédos Málvában lett király. Ismét egy újabb testvér, Dúdá pedig nyugaton ragadott magához egy területet a Csauhán nemzetségtől. E meghódított föld fővárosáról, Mértáról nevezik Dúdá ráó leszármazottait Mératijá-nemzetségnek. A hagyomány úgy tartja, hogy Mírá hercegnő is ehhez a nemzetséghez tartozott.
A rádzsputok a fiúgyermeket nagyon megbecsülték: tőle függött ugyanis a család későbbi hírneve s az apa és az ősök túlvilági boldogsága.
A leánygyermek születését viszont gyakran csapásnak vette a család. Ki kellett házasítani, hozományt kellett adni, pazar menyegzőt kellett rendezni. A szegényebb családok sokszor koldusbotra jutottak egy esküvő megrendezése után. Mindez pedig azért, hogy lányuk otthagyja őket, egy másik családhoz menjen lakni és férjének egyik felesége legyen. Ha a férj meghal, ő olyan súlyos teherré válik az új család számára, hogy az özvegyi sorsnál még a tűzhalált is jobbnak tartja.
- Drivingcamp Hungary - Invitation to a technical training - Draft agenda
- A nagytekintélyű minisztérium illetékese hallhatott valamit egy ilyen tudományról, ám akit megbíztak a tantárgy akkor még kötelező tervének kidolgozásával — gondolom —, valószínű úgy képzelte, hogy az emberi tudás szinte feneketlen kútjából elég lesz két vödörnyi.
- A térkép az előtti állapotot mutatja.
Ennélfogva az újszülött lánygyermeket sok család még csecsemőkorában megölte. Dúdá ráó családja azonban a csábító szépségű Krisnát imádta. A hagyomány úgy tartja, hogy a tehénpásztor Krisnáról először nagyanyjától hallott Mírá. Ő mesélte el a kisleánynak, hogy az örök Visnu isten Krisna alakjában emberi formát öltött, hogy a világot a gonosz démonoktól megszabadítsa, isteni játékát a földön eljátssza és szépségét az emberekkel megismertesse.
Az ő formája a legszebb, a legcsábítóbb, a legelragadóbb és a legelbűvölőbb minden ember számára. Krisna Bradzsföldön, a mathurái jádava nemzetség királyi családjában, a bebörtönzött Vaszudéva és Dévakí gyermekeként jött világra. A trónbitorló Kansza ugyanis azt a jóslatot kapta, hogy húgának, Dévakínak egyik fia fogja megölni; erre Kansza börtönbe vettette a házaspárt, és első hat gyermeküket nyomban születésük után elpusztította.
Menandrosz uralna alatt lolytatódott a tisebb görög feje delmek uralma Ganilhárában.
A hetediket, Balarámát és a nyolcadikat azonban kicserélték két halvaszületett csecsemőre. Mivel a nyolcadik különösen sötétbőrű volt, a Krisna vagyis Kékesfekete nevet kapta. Vaszudéva aztán két, életben maradott fiát Nandának, a pásztorok vezérének, és feleségének, Jasódának a gondjaira bízta a Mathurá melletti gulyástanyán, Gókulában.
Élete
Nanda egy idő múltán népével a kissé távolabbi Vrindávan ligeteibe költözött, s a gyermekeket a többi pásztor között nevelte. Ezért nevezik Krisnát Góvindának vagy Gópálának, Tehénpásztornak is. Lassan kitudódott, hogy Krisna, megint más néven Hari, nem ebből a pásztori világból való, s ezért és ravaszsága miatt a pásztorlányok, a gópik Nágarának, Városinak is szólították.
Bradzsföldi csodás tetteiről legendák szólnak. Az egyik történet szerint ő beszélte le a környék pásztorait arról, hogy áldozatot mutassanak be az istenek királyának. Indra, aki a viharok felett is úr, büntetésül özönvizet akart zúdítani a vidékre. Napokon át esett az eső. Ekkor Krisna ernyőül felemelte a Góvardhana azaz Tehénnövelő hegyet; a pásztornép állatostul alája sereglett és megmenekült.
Beszélik, hogy azóta Indra viharisten messze elkerüli Bradzsföldet, s az esős évszakban sokkal kevesebb eső esik errefelé, mint a környező vidékeken.
Krisnát ezért Hegyettartónak is hívják. Ez a szerzetes egy kicsi szobrot adott a leánykának: a földöntúli szépségű alakot Nágarának, méghozzá hegyettartó Nágarának nevezte. Mírát ennek szépsége egész életére megigézte. Állandóan ezt a szép és ékes Krisnát kívánja utazás kultúra. Lelkében ő már mindörökre olyan, mint amilyennek először látta. Minden templomból, minden rajzról ugyanez a Krisna néz vissza rá.
Elragadó rajta az összes ékszer, az összes ruhadarab, mert minden egyes részlet Krisna örök istenségére utal. Általuk válik a Tehénpásztor a lelkek elcsábítójává.
Csodálatos a reggelente homlokára festett vöröses jel, a tilaka, akárcsak a szíve fölött büszkén viselt, hódító erdei virágfüzér, a pávatollakból készült korona és a pásztorlányokat magához vonzó fuvola.
