Felnőtt ismerősök a közelemben


SzAE Olvasási idő kb. Az anyagiakat, a felnőtt ismerősök a közelemben, a lakhatást, kell-e nagyobb lakás, ház, ami ovikhoz, iskolákhoz közel van, de sokan azt is megbeszélik, milyen nevelési elvekkel szimpatizálnak, és mi az, ami kizárt. Szóval van sok átrágnivaló. De abban egész biztos vagyok, hogy egy téma nem jut eszükbe: vajon készen állnak-e a majdani kedvenc játékokra, kincsekre, gyűjteményekre, a nagyszülőktől kapott csecsebecsékre, azok közül is a legkegyetlenebbekre: a zajos szerkezetekre?

Persze, az is lehet, hogy azért nem esik szó róluk, mert valahogy nagyon mélyen már tudják a választ: ezekre nem lehet felkészülni. Szabó Anna Eszter írása. A zenélős-villogós holmikat ösztönösen kerültük, de minden más jöhetett és jött is.

Tojás Hány éves kortól mehet a gyermek felnőtt kísérő nélkül iskolába Mikor hagyhatja otthon gyermekét egyedül?

Kismilliónyi játékunk volt, és mind helyet követelt magának a 38 négyzetméteres lakásunkban. Aztán teltek a hónapok, évek, és egyre inkább felnőtt ismerősök a közelemben, mi mit is tartanánk ideálisnak. Kevés, természetes anyagból készült játék. Minimalizmus, egyszerűség. És milyen szerencse, hogy a gyerek és a rokonság is pont így gondolkodott! Ja, nem. Úgyhogy gyűltek a különböző formabedobós fejlesztők, búgócsigák, duplók, és mindennel játszott is a gyerek — ha mi is csatlakoztunk hozzá.

Neked ajánljuk

De egyedül egyáltalán nem foglalkozott velük. Egyszer elmentünk vendégségbe, és egy villogó, zenélő szerkezetet talált a házigazdák játékos dobozában.

Távozáskor alig tudtam ismerje meg a kapcsolattartó lebontása a kezéből. Így hát végül kapott egy sajátot, mit volt mit tenni, hisz a tulajdon két szememmel láttam, mennyire jól eljátszott azzal az izével, és ha ezzel eljátszik magában, akkor én boldog ember leszek.

Nos, természetesen az övével már nem játszott annyit egyedül, viszont, ha csak meglátta, megnyomott rajta pár gombot, amitől bekapcsolt a zene, poussieren flört az úgy is maradt, egészen a stop gomb benyomásáig. Ez néha órákkal később történt meg. Mert, mondjuk, becsúszott a kanapé alá, és én csak az irritáló hangot hallottam, de nem tudtam, honnan, és az őrület szélén álltam, mire megtaláltam.

Azt hittem, ez volt a legnagyobb ellenfelem a gyerekszobában, hát, tévedtem, de még mekkorát. A lovagi kor Két-három éves körül volt a fiunk, mikor a berlini bolhapiacon vettünk pár Playmobil lovagfigurát. Ott még nem tudtuk, de egy évekig tartó mánia vette kezdetét. Először is: lovagok. Lovagok minden mennyiségben. Kizárólag lovagosat lehetett játszani, lovagokat kellett rajzolni, sisakokról és vértekről olvasni, lovagi tornásat játszani, lovagos mesét nézni.

Nekem a rostélyos. Na, hát néha egy-egy ilyen szerintem bele kell, hogy férjen. Aztán ahogy nőtt, felnőtt ismerősök a közelemben egyre kevésbé voltak érdekesek a lovagok… Házi stadion, lakásszínház Mert jött a foci. Igen, a foci. A sport, amihez semmit nem tudok hozzáfűzni, a sport, ami számomra pont ugyanannyira izgalmas, mint a matek. Tehát, ha számokat hallok, az agyam stand by üzemmódra kapcsol, na, ugyanígy vagyok a focival.

És hát strasbourg társkereső fiunk éjjel-nappal a focival van elfoglalva. Focit néz, focizik, focis újságot vagy könyvet olvas, focis kártyákat rendszerez, sőt, tervez, nézeget, focistákat rajzol, gombfocizik. Egyfelől az, hogy ilyen nagyon el tud mélyülni valamiben, elképesztően szuper. Másrészt viszont én néha úgy érzem, elveszítem a kapcsolódást, mert egyszerűen képtelen vagyok teljesen odafigyelni arra, amit beszél.

Itt tartunk most. Őszintén megnyugtat, hogy nem vagyunk egyedül. A partvissal játszott, az egész lakás átalakult számára, megvolt a kapuk helye, és székeket pakolgatott a szoba közepére, hogy legyen kit kikerülni, meg kihívás legyen belőni a gólt.

Megváltás volt, amikor rendesen elkezdett edzésekre járni, mert már az őrület határán voltunk az átrendezett lakásunkban. Nyilván nem akartuk, hogy teljesen eluralkodjon rajtunk a hobbija, annak viszont örültünk, hogy ilyen kreatívan megvalósította otthoni keretek között, amire vágyott.

Felnőtt ismerősök a közelemben persze mutattunk neki képeket, videókat, és olyan szinten szerelembe esett, hogy onnantól kezdve minden pillanatban a »színpadon« volt, kétmásodpercenként jött: »Nézd, anyu, nézd! Szerencsére az anyukám gyakran jött át hozzánk, és ő lelkes és aktív közönségnek bizonyult, de amikor nem volt nálunk, akkor vagy én, vagy apa, vagy flörtöl ingyen online plüssök vették körül, közönség nélkül nem volt hajlandó táncolni.

Most megy iskolába, gondolkodunk azon is, hogy balettozni is járhasson. Van mindenféle lovas játéka, és hintalova is. Meg persze lovas nadrágja, pólója. Amikor épp nem ló, akkor pedig kutya vagy cica, vagy bármilyen állat, ami csak az eszébe jut.

Ha engednénk, az utcán is négykézláb járna, ami Budapest belvárosában nem a legjobb ötlet, de amikor vidéken vagyunk, bizony gyakran ő is négy lábon sétál, mint a szüleim kutyusa.

Nyilván az állatok felnőtt ismerősök a közelemben rajongás a gyerekeknél nem új a nap alatt.

Jó, tudom, elkezdtem a balettot is, lelkendezve beszámoltam, aztán soha többet nem írtam róla. A balett eleve halálra volt ítélve, mert messziről kellett járnom, már az első alkalommal odafelé tartva arra gondoltam, valami földöntúli élményt kell nyújtania ahhoz, hogy hajlandó legyek oda elzarándokolni. Hát nem nyújtott földöntúli élményt, éppen ellenkezőleg, nagyon nehéz volt követnem az instrukciókat.

Hogy a mánia főszereplője dinó, unikornis, malac, maci, az szinte mindegy is. De a mérték, na, az minden képzeletet felülmúl. Az ovi első hetében is folyamatosan »cica« volt, ebéd előtt el is hoztuk, mert ott nyilván nem ehetett a földről.

már megint mibe kezdtem bele

Aztán szép lassan újra kislány lett, és már csak a plüssöket gyűjti. De addig is elég meredek volt, hiába tudott beszélni, ezt rajtunk kívül nem sokan tudták, mert folyton csak nyávogott. Igen, a flamingókra. Ráadásul a lányunk a nagyobb, szóval a dinó állandóan terrorban felnőtt ismerősök a közelemben a flamingót.

Legfrissebb

Alapból sokat balhéztak, de ez az állandó vadászat azért is volt kibírhatatlan, mert a dinó, ugye, ordít, a flamingó meg nem is tudom, rikácsol, legalábbis a fiunk azt csinálta. Az kevin társkereső férfi jó ebben, hogy lekötötte őket a szerepjáték, a rossz oldala nyilván az iszonyú zajszennyezés volt, és az, hogy míg dinóból mindenféle szirszart lehet kapni, de flamingósat?!

Emiatt is rengeteg balhé volt, hogy az egyik miért van jobban támogatva a rajongásában, mint a másik. És még így is dugig volt a lakás relikviákkal. A fiunk adta fel hamarabb, ő áttért a bogarakra. Azóta visszasírom a flamingókat. A megkerülhetetlen téma. Nehéz úgy bemenni egy üzletbe, hogy egyetlen stammtisch linz találjunk legalább egy jégvarázsos játékot, kiegészítőt, matricát, zoknit, maszkot, nyalókát.

Ne legyenek illúzióink, a Jégvarázs mindenhol ott van.

Bagossy Brothers Company - Visszajövök (Official Video)

Nálunk is. Elza észrevétlenül kúszott be az életünkbe, és egyszer csak ott volt ő is, meg a teljes Jégvarázs-kompánia. Abba nem mentünk bele, hogy felvásároljuk a teljes Frozen merch-kínálatot, csak pár holminak engedtünk, az megúszhatatlan volt. Persze csak magamban. Évekig szenvedtünk a Jégvarázs-mániától.

felnőtt ismerősök a közelemben

A mese is idegölő, sem én, sem a párom nem bírja az ilyen musicalszerű rajzfilmeket, ezzel teljesen padlóra kerültünk, mert semmi mást nem volt hajlandó nézni. Az otthonunk a Jégvarázsnak volt alárendelve.

felnőtt ismerősök a közelemben

Elzás pizsama, elzás bugyi, elzás ágynemű, minden, de tényleg minden elzás. És nem azért, mert mi mindent megvettünk neki, hanem mert a nagyszülők végtelenül hálásak voltak, hogy olyasmiért rajong a gyerek, amit bárhonnan, mindenhonnan be tudnak szerezni, hisz nem lehet kikerülni. Már talán lecsengőben van ez a kattanás, de nem merem elkiabálni.

Ők azok, akik számunkra jelentéktelennek tűnő, vagy már a szemét kategóriát súroló vicek-vacakokat gyűjtik, amiről semmivel nem lehet őket felnőtt ismerősök a közelemben. Szóval nagytakarításkor mindig találtam párat. Érdekes, mert sosem játszott velük, csak a gyűjtés maga, az érzés volt neki fontos. Vannak egy páran. Egy idő után mi már csak az erkélyre engedtük az újabbat. Mindenhol furcsa, száradt, iszapos sarat meg mohadarabokat találtam a lakásunkban. El nem tudtam képzelni, mik ezek.

Aztán egyszer csak leesett valamikor a nap végén, amikor már egy szatyornyi ilyen azonosítatlan darab izét összetakarítottam. A gyerekek voltak sétálni az apjukkal, és aztán rengeteget harcoltak a botokkal, amiket hazahoztak. Na, hát a botokról hullott le az hegymászók tudják rengeteg dzsuva. Ezen a napon lettek kitiltva a botok végleg a háztartásból, az ajtó előtt egy esernyőtartó vödörben gyűjthették őket, de ha a vödör megtelt, szelektálniuk kellett, ez lett a szabály.

De közben ott a rokonság, a barátok, na meg a látogatások és ünnepek, és minden, ami velük jár. Például az ajándékok. De még milyenek! Mi is kaptunk egyszer egy beszélő kutyaszerű műanyag játékot, ami villogott is, borzasztóan hangosan kommunikált, kérdezett, zenélt. A gyerekek először elkerekedett szemmel nézték, ilyenünk tényleg sosem volt korábban, a korábbi állathangos szintinél és a magától zenélő gitárnál mi meghúztuk a határt.

De ez a kutyaűrlény elvarázsolta őket, felnőtt ismerősök a közelemben, hogy gyakran reggel első dolguk volt beüzemelni, így nem tudtuk eldugni. Aztán szerencsére megunták, mi pedig megszabadultunk tőle. Felemelő pillanat volt. Már a doboz mérete is riasztó volt. Kibontva viszont igazi rémálom. A szivárvány minden színében pompázó műanyag csoda, amin tiritarka vízilovak zenélve, visítva gurultak lefelé.

Még a macskánk is megbolondult tőle, a gyerek imádta, napi szinten több órát játszott vele. Persze ez utóbbi szuper. Viszont, ahogy várható volt, hiszen első blikkre látszott, hogy nem a legjobb minőség, de »saaaajnos« hamar széttört, volt is nagy sírás rívás, tragédia, aztán tovább tudtunk lépni, »elgyászoltuk ezt a remekművet«.

Ez nála azt jelenti, hogy mindenfélét el kell dugnunk a lakás különböző pontjain, és neki elő kell kotornia őket a szerszámaival. Néha túlzásba esett, amikor egy párnát is szétbontott, ezt csak utólag vettük észre.

De vicces volt, amikor este ledőltem hulla fáradtan, és ráültem a meg nem talált kincsekre. Ám, amikor felnőtt ismerősök a közelemben kapott a szülinapjára régészes játékot, akkor jött a java.

Vannak ezek a gipszes felfedezők, amikor kis kalapáccsal kell szétverni egy gipsztömböt, és abból lehet »előásni« az ásványokat, dinómaradványokat.

Maga a játék nagyon klassz, de nem tudtam onnantól kezdve eleget takarítani, mert mindenhol törmelék és por volt. És amint kibelezte a tömböt, már kellett is a következő, annyira élvezte. A folyamatos kalapálást és a porfelhőt leszámítva végül is tök jó hobbit talált magának. Tudta, hogy a gyerek imádja, ő meg a jó ég tudja, hogyan, honnan, de szerintem a világ összes »sztikízét« beszerezte. Szavakkal kifejezhetetlen, ami onnantól kezdve a lakásban zajlott.

felnőtt ismerősök a közelemben

Mindenhol ezek a rémségek voltak. Az eldugult lefolyóban, a cipőkben, az ágyak alatt, a mosogatógépben, kutya szájában. És persze mindig az a figura tűnt el, amire épp aktuálisan szükség volt valamiért, de »most azonnal«, naponta jelentős idő ment el az épp nélkülözhetetlen gumibigyó keresésére. Nem eresztik, amit megszerettek. Így képesek igazán elmélyülni.

És ez rendben is van így, legyen bármi is az ára.

felnőtt ismerősök a közelemben

De mivel emberek vagyunk, érthető, hogy azért egy-egy ilyen mániákus időszak teljesen kitikkaszt minket. Aztán persze, van, hogy elmúlik a megszállottság, de olykor akár évekig, sőt, egy életen át kitart.

Ha szerencsénk van, nem a megveszekedetten ugató űrkutya vagy a daloló Elza lesz az, hanem egy tényleg hasznos hobbi.

felnőtt ismerősök a közelemben

Ez utóbbi esetben különösen nagy szükség van a kitartásunkra, sosem tudhatjuk, melyik mánia lehet az, ami végig ott maradhat velük egész életükben. Ezek nyilván nem nagy gondok. Még ha jól is esik róluk panaszkodni. Nálatok is kattant már rá valamire a gyerek? Ugye, igen? Szabó Anna Eszter.