Ismerős újság.

Tovább Előszó Részlet a könyvből: A nyár-délutáni verőfény lángolón ömlött alá, cserepessé aszalva az agyagos utacskákat, a hegyek boltozatait remegve-izzó glória koronázta, a darazsak sirva kóvályogtak a kiégett pázsit felett; a hőség lethargiája mozdulatlanul feküdt a Balaton-tükrén; csend és álom lakott minden zugban, csak a két Tarányi-gyerek visongott odakint a távoli szérün, ismerős újság egymás haját és üvöltözésükkel mérget hintve az alvók lelki békességébe.

Téphették volna egymást valamely elhagyott csürben, puszta csőszkunyhóban is, ahonnét a gyülöletes, rekedt rikácsolásuk nem rebbenhetett volna szerte, hogy szivendöfje a drága csendet, tombolhattak volna valamely árnyas helyen, talán a folyócska füzei alatt is, ahol ismerős újság dühödt erőlködéstől nem öntötte volna el homlokukat a verejték, de ezeket a veszett kis haramiákat ismerős újság rendelte a végzetők, hogy mindenkinek, önmaguknak is, terhére legyenek.

A Tarányi-villa piros teteje égve csillant elő a messzeségből; ott is aludt mindenki. A tanácsos, - fiait messzire-pofozva a honi tájaktól - a tegnapi rosztbifről álmodott, mitsem törődve azzal, hogy szülői remekművei ma a Szmolenszky-birtok lakóit, máskor egyéb környékbelieket bőszitenek az orditásukkal.

A kis Szmolenszky-kastély elsötétitett verandáján ketten aludtak: a két fiatalabb Szmolenszky-fiu, Ágoston és Miklós. Ágoston tavaly kapta meg az különleges gendarme társkereső oklevelet. Miklós a jogszigorlói éveket élte, de akkor már nemcsak más, ő maga is tudta, hogy a dolog ennyiben fog maradni, jóllehet ebbeli mivoltának némi formaságait még betartotta és időnkint szóba hozta a diplomáját is.

Miklós már régebben fészkelődött, ideges vonaglással furódva agyonizzadt párnái közé, végül felült az ágyban Vissza Témakörök.