Kanos kereső
Bő két évtizeddel ezelőtt különös viselkedést figyelt meg egy szakértő kanos kereső hím tengeri kígyóknál Ausztrália vizeiben — írja a Live Science.
A hüllők búvárkodás közben a kutató körül úszkáltak, nyalogatták a körülütte lévő vizet, esetenként pedig üldözték is. Mint utóbb kiderült, épp párzási szezon alatt merült, a hímek pedig potenciális társnak nézték.
Egy új tanulmányban a szakértők a búvár által feljegyzett interakciót elemezték, melyek az Aipysurus laevis fajhoz köthetőek. Az adatok alapján a találkozások sokkal gyakoribbak a párzási szezon idején, a hímeknél pedig sokszor figyelhető meg olyan viselkedést, amely az udvarlásra jellemző. Az állatok ugyanakkor esetenként nem tudják megkülönböztetni a búvárokat a nőstényektől, ami komikus helyzeteket eredményezhet.
Keletkezése[ szerkesztés ] Abban a korban keletkezett, amikor az egyházi zene egyeduralma alatt az ellenpontozó mesterséges formák túlsúlyra emelkedtek. Az énekeseknek ugyanazt a dallamott kellett énekelniük több szólamban, a komponista útmutatása szerint, aki szándékát frappáns kanos kereső, sokszor trükkös szabályokkal jelezte az ének elején. Elméleti szabálya[ szerkesztés ] A kánon elméleti szabálya, melytől eltérés nem lehetséges, abban áll, hogy egy bizonyos dallamot szólamot — leginkább a legfelső, de lehet más szólamban is — egy másik pontosan utánozza. Hogy ha a kánon szólamot csak egy másik utánozza hangról hangra, akkor 'egyszerű kétszólamú kánon a neve, s természetes, hogy ez csak az oktávban fordulhat elő.
Bár az Aipysurus laevis mérge akár halálos is lehet, a kutatók úgy gondolják, hogy a hasonló interakciók nem jelent fokozott fenyegetést. Tim Lynch, az ausztrál állami tudományos ügynökség, a CSIRO munkatársa doktoranduszként, az es években gyűjtötte a vonatkozó adatokat a Keppel-szigeteknél, a Nagy-korallzátony déli részénél.
Ő volt az első, aki felismerte a kapcsolatot a furcsa viselkedés és a párzási időszak között. Shine csak 25 évvel később olvasta el Lynch elméletét, majd felkérte, hogy készítsenek együtt egy tanulmányt.
Lynch dokumentált interakciójának nagy része épp a május és augusztus közötti periódusban, a kígyók párkeresése alatt történt, az esetek többsége pedig hímekhez volt köthető. A kutatók szerint a víz alatt a hüllők nem képesek elég jól megkülönböztetni a formákat, ezért inkább a szagokra támaszkodnak az észlelés kanos kereső. A Lynch által megfigyelt víznyalogatás valószínűleg épp a hímek tájékozódását segíti. Ajánlott videó.
