Mit gondol a társkereső mondjuk holnap

Társkereső közlemény Belváros. Elegáns kávézó. Kellemes, üde májusi energiákkal átszőtt kávéházi hangulat.

Éppen ez kell most nekem — sóhajtok egyet elégedetten, miközben az isteni latte kortyolgatása közben a szokásos telefonokat és levelezést intézem a Duals Társkereső érdeklődőivel és társkeresőivel. A szomszédos asztaltól teljesen hétköznapinak tűnő társalgás zaja hallatszik. A nő háttal, így csak a férfi arcát látom, ha nagyon akarom, hiszen Ő ül velem szemben — de nem akarom, hiszen eredeti tervem szerint, hogy ez a nap is más legyen, mint a többi, ezúttal dolgozni tértem be a hangulatos helyre.

Mégis, amoureux. com társkereső egy-egy telefonbeszélgetés közben oda téved a tekintetem, magamban, nem is annyira nőként, sokkal inkább ügyfélszemlélettel, hiszen irodánkban hasonló karakterű, amolyan manager ismerős, hogy férfiakkal foglalkozunk, megállapítom: ez a pasi vonzó, neki nagyon is tudnánk randevút szervezni gyönyörű, intelligens hölgytagjaink egyikével az adatbázisban.

Helyes, sármos, stílusos és ahogy gesztikulál, ahogy kérdéseket intéz a nőhöz, nagyon természetes. Közel ötvenes lehet, őszes, nem túl tökéletes, kicsit talán mit gondol a társkereső mondjuk holnap haj, de éppen így jó.

16 jel arra mutat, hogy keményen neked esett, és valóban komolyan gondol rád

Neki jól áll. Illik a borostás arcához, a lezser, ámde láthatóan frissen vasalt fehér vászoninghez és mindahhoz a férfias kisugárzáshoz, melyet csak úgy áraszt magából. Még a hangja is férfias -tulajdonképpen ezért figyelek fel a beszélgetésre, ez az, ami elsőre kíváncsivá tesz. Igen, a hangja és az ellentmondás, ami ebben a képben, ahogy látom ezt a két embert felsejlik előttem.

Valami nem stimmel. Mi a meglepő abban, hogy jóízűen sütiznek, beszélgetnek?

A holnap nem létezik…

Biztos jó barátok lehetnek, régóta ismerik egymást, sőt, lehet, hogy a vonzó pasi épp elsőszülött már felnőtt, mégis fiatalnak mondható lányával beszélget — érdekes, hogy éppen az nem jut eszembe, hogy ők ketten, mint férfi és nő ülnek egy asztalnál, s éppen ismerkednek. Ez valahogy nem tűnik reálisnak mindaddig, míg el nem csípek egy szót: tinder.

Nem tűnik reálisnak, mert valahogy nagyon nem illenek össze. Igaz, a nőnek csak a hátát látom, de a ruházata, testének kontúrjai, s leginkább a hangja és hanghordozása alapján éretlen, fiatal lánynak gondolom. Tudod, annak a típusnak, aki még erősen az önmegvalósítás előtt áll, sokat vár az élettől, még éhes, nagyon is éhes hódításokra, sikerekre, kalandokra, pénzre, lehetőségre.

Kíváncsi vagyok az arcára, arra, hogy legalább szép-e. Mert azt meg tudom állapítani, hogy komoly túlsúllyal küzdhet, kicsit sem vékony típus — de ettől persze még nagyon is lehet gyönyörű, nőies, különleges bájjal rendelkező nő, vagy legalábbis lány.

Ahogy ezen tűnődöm, csak akkor fedezem fel, hogy mellettünk éppen egy bárpult van, végig tükörrel — így már látom tehát a lányt is. Tényleg nem szép. Kicsit sem. Teljesen átlagos arc, szoros lófarokba mit gondol a társkereső mondjuk holnap, vékony szálú haj, egyszerű blúz, melyről ránézésre megmondható, melyik üzletben vásárolta, valószínűleg leértékelve.

Randivonal hu Budapest Iv. Keruelet

Külsőre tehát szerény lány — amivel nincs is semmi baj, csak hát a hanglejtése, a harsánysága, a mindehhez a szerény külsőhöz társuló túlzott magabiztosság, amivel beszél, ez apartman stuttgart single ellenszenvessé teszi számomra.

Csak mondja és mondja a tanulmányait, a terveit, a barátnőit, akik olykor luxusszállodákban reggeliznek és a külföldiek rendre elmondják nekik, hogy a magyar lányok átlagon felül szépek, s hogy Magyarországra tényleg érdemes ellátogatni.

Itt már valahol sejtem, hogy nem apuka beszélget a kislányával, aztán szóba kerül a tinder és lassan tisztul a kép, mert most már — szégyen, nem szégyen — már csak szakmai ártalomból is hallgatózom és figyelek. És már több, mint sejtem, hogy mi zajlik éppen előttem, furcsa mód úgy, hogy magam is egy társkereső irodát vezetek. Igen, itt is ismerkedés folyik, csak éppen más módon, ők más világból érkeztek és másfelé is tartanak azt hiszem, mint a mi ügyfeleink a Duals Társkeresőben.

Ők tindereznek, így találtak egymásra, ezért ülnek hát most itt a patinás kávézóban velem szemben.

És valami másért is, de az nem társkeresés és nem párkapcsolat. Ahogy egyre jobban figyelek, rájövök, hogy a látszólag barátinak tűnő beszélgetés kicsit sem az, viszont nagyon is közhelyes. És lassan megértem a lány magabiztossága mögött rejlő történetet. A férfi kérdez, sokat, a lány válaszol, tárgyilagosan, de bőbeszédűen. Csevegnek munkáról, szépirodalomról, szórakozásról, tervekről, célokról. Miközben fogynak a sütik a porcelántányérokról az ötvenes megcsillogtatja a huszonpárévesnek élettapasztalatát, s közben érdeklődve kérdez a huszonéves korosztály mindennapos problémáiról.

A fesztelen mondatok között azonban érezhetően ott van a levegőben az, amiért valójában mindketten itt vannak. Biztos jó az illata is… — vált témát élesen a férfi rögtön egy Gabriel Garcia Marqueztől kölcsönvett gondolat elsütése után.

Elmondja, hogy szeretne majd egy magánpraxist kialakítani, hisz a transzcendensben és az előre megírt találkozásokban és úgy gondolja, hogy a párkapcsolatokat rugalmasan kell kezelni. Nem lehet embereket csak úgy beskatulyázni, neki nem számít a korkülönbség, meg kell egymást ismerni és kellően nyitottnak kell lenni és amúgy is, jobban kedveli az érett férfiakat, akik igazán tudnak bánni egy nővel és azt is tudják, mit akarnak. Azt is megtudom, hogy még nincs elég pénze az önálló vállalkozáshoz, de reméli, hamarosan beindíthatja és akkor segíthet majd másoknak megtalálni önmagukat.

Miért is ne találkoznék egy érett, helyes, sikeres palival? A barátnőim keresek diy nő kíváncsiak — teszi hozzá mosolyogva. A haja egyébként nem szép, mint korábban említettem, kifejezetten gyér, a copf, melyben összefogta vékonyka kis lófarokként simul csíkos blúzban feszülő, széles, hurkás hátára. A sütik közben elfogynak, akárcsak a kávék — és az én lattémra is már csak az üres pohár emlékeztet az asztalomon, de mindez most mellékes.

A beszélgetés kifullad lassan.

Elapadnak a témák, a párocska szedelődzködik. Ezen a ponton ismerem fel, mi az, ami hiányzik a meglesett randiból. A varázslat, a kedvesség, az őszinte — nem megjátszott és mindenféle sallangok mögé bújtatott — kíváncsiság.

Itt minden olyan gépies. A lány kicsit sem félszeg, valahogy mintha nem is akarna hatni a férfira, mert valójában nem is akar. Mert pontosan tudja, hogy már hatott.

Már akkor, a tinderen, a fotóival, a megkezdett cseteléssel. Ezen a ponton már tudja — és viselkedése is ezt mutatja — hogy nyert ügye van. Ez a fickó akarja. Nem őt, hanem éppen azt akarja, vele, egy fiatal lánnyal és ő ezt megadja majd. Ilyen egyszerű. Aranyásó — ahogy egy sokat tapasztalt férfiismerősöm mondaná.

Tudja, mit adhat egy ilyen módon létrejött találkozás során egy férfinak és persze azt is, hogy mindezért mire számíthat. Itt ma mindketten jól járnak majd — ez tehát a különös magabiztosság oka.

Itt a férfi még egy fokkal szimpatikusabbnak tűnik, mert Ő azért igyekszik beletenni, még ha látszatra is, valamit a találkozásba. Itt ez az elegáns kávézó, persze, hogy ő fizet, kérdésekkel is készült azért és még egy két bókot is elsütött — nem bízza hát a véletlenre. A lány pedig érzi mindezt és fürdőzik a helyzetben. A tudatban, hogy van nála valami, ami jelen esetben elég sok mindent megér a férfinak. Szimpátiám azonban hamar elillan — a következő jelenetsor után már mindketten ellenszenvesek: A számla fizetve, indulnak lassan, de belefér még egy Müller Péter idézet, megint csak a férfi részéról, a lány pedig helyesel, hogy ez az egyik legnagyobb kedvence.

Ez az első alkalom, hogy egész alakkal látom. Tényleg eléggé túlsúlyos. Látványosan nagy, popsinak nem igen nevezhető hátsója látványosan szűk, sztreccs farmerbe csomagolva. Miközben feláll az asztaltól, a férfi érdeklődve babrál valamit a telefonján. A lány gyors léptekkel elring a közeli mosdóba.

Amint elhalad a férfi mellett, annak a telefon már nem számít, mit gondol a társkereső mondjuk holnap a látvány. Utánafordul a lánynak és tekintetével hosszasan kíséri, míg el nem tűnik a fordulóban. Ez a pillantás még véletlenül sem udvarias. Kifejezetten közönséges, direkt egy pontra, a terebélyes hátsótól feszülő nacira koncentrálva.

Biztosan tudom, hogy ha kivetítőn lehetne látni a képeket, társkeresés ausztráliában most a férfi agyában futnak, a fél kávéház belepirulna. Szinte érezhető a férfi izgalma, hiszen jól tudja, most, hogy túl vannak a látszatcsevegésen, hamarosan, ha még kitart egy kicsit és elég ügyesen alakítja a mondatokat, átéli mindazt, amit ez a számára buja, mindenféle élvezetet jelentő test adhat.

A lány hamarosan visszaér — szerintem tudja, hogy a férfi alaposan szemügyre vette és ettől még magabiztosabb. Úgyis éppen arra megyek — még ha nem is tudja, merre van az az arra — és nekem sem kell ma már dolgoznom.

Elindulnak és miközben elmennek mellettem, mindkettejük arcán látszik, hogy gondolatban már vagy egy fél órával előrébb tartanak. Közben ismét csörög a telefonom, egy társkeresőnk hív, hogy beszámoljon arról, milyen jól érezte magát az első randevún. Sétáltak, beszélgettek, ismerkedtek, majd elköszöntek. És megbeszélték, hogy lesz folytatás, ő pedig izgatottan várja a következő találkozást és azt, hogy még jobban megismerhesse a másikat.