Tanár megismerni új osztály, Tanárparadoxon | OFOE

A tanár akkor vállaljon osztályt, amikor szeretne! Mindannyian tudjuk, hogy egy osztály sorsa már akár ott eldőlhet, hogy az osztályfőnök szeretne-e osztályfőnök lenni, vagy csak kényszerből, megszokásból, lojalitásból vállalja-e. A nem akart osztályfőnökség nehezen lehet jó.

Másként tervezi a tanár a következő évet, másként képzeli el, miket fog csinálni a rábízott gyerektársasággal, ha az osztály vállalása szuverén döntése volt, és nem puszta kötelességteljesítés. Egy ekkora, több évig tartó munkát nyilván nem lehet tervezgetés, előre-elképzelés, jövőkép, vízió nélkül és főleg kedvetlenül elkezdeni. Ha ezt a tervezgetést nem a szabad vállalás, hanem a kötelező munkavégzés vezérli, nehéz akkor igazán jót csinálni a későbbiekben. Logikus ellenvetésnek kínálkozik, hogy egy iskolában mindig szükség van osztályfőnökökre, hogy mi történik, ha senki sem akar osztályt vállalni, hogy ez is egy feladat, amit el kell látni, hogy sok helyen az iskolavezetés egyszerűen kijelöli az osztályfőnök személyét, nincs mit csinálni.

Ezek az ellenvetések nyilván jogosak. Ugyanakkor arra nem adnak mentséget, ha valaki utóbb rosszul végzi a munkáját. Sőt: mivel az osztályfőnök személye, léte és az általa közvetített magatartás meghatározó egy osztály életére és ezen keresztül minden gyerek egyéni életére, értékrendjére, érdeklődésére, társadalmi gyakorlatára, ezért arra sem lehet mentség, ha valaki mindezt rosszul csinálja.

Nyilván sokféleképpen lehet jól végezni az osztályfőnöki munkát, sőt, lehet jobban és gyengébben, zseniálisan és megfelelően — mindez elfogadható. Rosszul viszont nem lehet végezni, mert húsz-harminc-negyven gyerek négy-hat évét is rosszá tanár megismerni új osztály tenni.

Vagyis ha valaki nagyon nem szeretne osztályfőnök lenni, akkor ne vállaljon osztályt. S hogy lesz-e végül osztályfőnöke minden osztálynak? Vélhetően lesz, mert ha egy iskolában a munkák elosztása szabad döntések összehangolása révén történik, akkor valószínűleg minden feladatot, így az osztályfőnökséget is többen fogják választani, mint ahány osztályfőnökre egyáltalán szükség van.

Fiatalon kell először osztályfőnökséget vállalni!

Nem érdemes sokáig várni, elég néhány, két-három, legfeljebb négy év tapasztalatszerzés, és bele kell vágni az első osztályfőnökségbe. Szinte mindenki, aki többször volt már osztályfőnök, tudja, hogy az ember első osztálya a legmaradandóbb élménye, hogy az a legjobb gyerektársaság, és azzal alakul ki az osztályfőnöknek a legmélyebb és legtovább tartó kapcsolata. Vélhetően nem azért, mert valóban úgy verbuválódnak össze a gyerekek, hogy a legkedvesebbek mindig egy kezdő osztályfőnöknek jussanak.

A magyarázat tehát kevésbé a diákok, mint inkább a tanárok személyében keresendő. Magának az osztályfőnöknek is minden új még: először viszi a gyerekeket osztálykirándulásra, először rohannak hozzá, ha valami baj van, először beszélget osztályfőnöki órákon fontos kérdésekről, először érzi azt, hogy harminc gyerek rá van bízva, ő a felelős értük. Ezért vélhetően még a hibáit is könnyebben kijavítja, vagy a hibáit is könnyebben megbocsátják a gyerekek. Mert gyakran több érzelemmel, figyelemmel, szeretettel van teli az osztályfőnök kapcsolata az első osztályával, mint a későbbiekkel.

Új tanuló érkezett

Nyilván szerepet játszik ebben az, hogy a tanár általában még a húszas évei közepén jár, gyakran nincs még saját családja, gyerekei; egész életformája, életberendezkedése kötetlenebb, közelebb van hozzá a főiskola vagy egyetem, tudása is frissebb, korszerűbb, nem kopott le, valószínűleg tudásának az átadása is nagyobb öröm a számára hiszen még nem vagy nem sokszor magyarázta el ugyanazt. Több a kötetlen érzelmi vegyértéke, jobban rá tud hangolódni a nála még csak egy évtizeddel fiatalabb gyerekek hangulatára, problémáira, kérdéseire.

Több benne a spontaneitás, a figyelem, érződik rajta kleve társkereső első munka öröme. Először éli át az osztályfőnök felelősségét, tehát vélhetően tanár megismerni új osztály is éli meg azt. Fiatalsága a gyerekek tanár megismerni új osztály is vonzó, könnyebben érzik önmagukhoz közelállónak, gyakran kevésbé érzik lényét iskolásnak, sokszor öntudatlanul is kitüntetésnek tartják, hogy ők a tanár első osztálya.

Ezért ezt a korai osztályfőnökséget nem szabad kihagyni, és nem szabad túlságosan halogatni. Vélhetően azonban jó, ha egy-két év tanítási gyakorlat már van valaki mögött, amikor az első osztályfőnökségébe belevág. Két osztály között hagyjon ki egy tanévet! Ez a tanács feltételezi azt, hogy az osztályfőnökség fontos volt és lesz a tanárnak, vagyis hogy megismerte és megszerette az osztályát, hogy érzelmileg őt magát is megérintette, hogy elballagott az osztálya, vagyis hogy személyes lett a viszonya a diákjaival.

Tanár megismerni új osztály egy személyes kapcsolatrendszerből nehéz átlépni egy másikba anélkül, hogy az új ne sérüljön valahogy: vagy hogy ne akarja azonnal elszemélyteleníteni a tanár, vagy hogy ne akarja ugyanott folytatni egy új gyerekcsoporttal, ahol az előzővel abbahagyta. Márpedig mindkét válasz veszélyt jelent az új osztályra nézve, mert egyik sem az új osztály helyzetére és problémáira adott adekvát reakció.

Éppen ezért érdemes egy tanévet kihagyni az új osztály vállalása előtt. Érzelmileg kiszellőzik ezalatt a tanár, feldolgozza az előző osztályával közösen szerzett élményeket, tud még figyelni a visszajárókra akik idővel úgyis elmaradoznakegyszóval: levezeti az előző néhány évet, és felkészül egy következő osztályra.

Ha ez ellen ismét az az érv hangzana el, hogy tanár megismerni új osztály iskolának intézményként szüksége van minden évben újra meg újra osztályfőnökökre, akkor elfogadva ennek az igénynek a jogosságát, azt kell mondani, hogy ha egy iskola rááll a négy helyett az ötéves ciklusokra vagyis úgy számol, hogy ötévenként kerül sor arra, hogy valaki osztályfőnök legyenakkor ez is megoldható.

Természetesen elképzelhető, hogy valaki nagyon szeretne újra osztályt, ha az előzőt befejezte például mert tanár megismerni új osztály sikerült az előző osztályfőnöksége, és szeretné helyrehozni a dolgot; valamelyik kollégájával együtt szeretne tanítani, avagy bármi más belső motiváció vezérliakkor érdekes téma tudni lehet új osztályt indítani azonnal.

Csak a rutintól, a futószalag-osztályfőnökségtől, a korai érzelmi kiégéstől lenne jó megóvnunk önmagunkat. Ne hasonlítsa az új osztályt az előzőhöz!

Minden gyerektársaság más. Minden osztály más. Minden osztály másként indul, mások a legfontosabb nevelési tanár megismerni új osztály és mások a bennük a szerethető tulajdonságok. Továbbá: amikor egy tanár az előző osztályára gondol, már egy végállapotot lát ismerd meg a római számok előtt, a több éves közös munka eredményét, az együtt töltött évek közös élményeit.

Ehhez képest a kicsik, újra meg újra: szedett-vedett, még össze nem szokott, még egymást és a tanárt nem értő társaság.

• Új tanuló érkezett 11 éveseknek 45 percben Milyen módon lehet egy másik gyereket megismerni, és hogyan lehet elősegíteni a közösségbe való minél gyorsabb befogadását?
• Rendhagyó módszer a szorosabb tanár-diák kapcsolatokért - Oktatás
• Tanárparadoxon | Pedagógiai Folyóiratok
• Az általános iskolák alsó tagozatai és az óvodák is munkatársakat keresnek: tanítóból at, óvodapedagógusból t keresnek.
• Új kompetenciaelvárások és új képzési gyakorlatok a tanári szakmában | Pedagógiai Folyóiratok

Óhatatlan, hogy az összehasonlításból ők kerüljenek ki vesztesen. Ha az előző osztályához hasonlítja őket a tanár, éppen azt nem veszi bennük észre, ami lehetőség, ami saját érték, ami fejleszthető, mert mindezeket az előző osztály elért állapota eltakarja. Nem szabad példálózni az előző osztállyal, mert az csak irigységet, ellenszenvet, kisebbrendűségi érzést vagy dacot vált ki az újabból.

Nem szabad törekedni arra, hogy megismételődjenek az előző osztály élményei: nem kell ugyanoda menni kirándulni, nem kell ugyanazokat a programokat megismételni. Nyilván van, amit az ember ugyanúgy csinál mindkétszer sőt akár többször ismert sem az iskola külső keretei, sem a tanár világról való tudása, érdeklődése, világlátása nem cserélődik ki teljesen négyévenként. De általában nem kell törekedni arra, hogy a dolgok megismétlődjenek, néhány esetben pedig kifejezetten érdemes arra törekedni, hogy ne ismétlődjenek meg.

És itt nem csak, sőt: elsősorban nem a rossz dolgokra, hanem éppen azokra gondolok, amelyek jól sikerültek. Azt kell kihozni minden osztályból, ami bennük van!

Ha az előbbi tételünk igaz, vagyis minden osztály valóban más, akkor mások az értékeik is, más tanár megismerni új osztály rendelkeznek, máshol van az érdeklődésük centruma, tehát mást is lehet kihozni belőlük, más képességekre és vonzódásokra kell építeni, mást kell észrevenni bennük, másnak kell örülni náluk.

Lehet, hogy az előző osztállyal jól lehetett kirándulni, és megőrülünk attól, hogy a következőben lusták a gyerekek, utálnak hegyre mászni; van viszont néhány ügyes kézműves, aki mindenféle dolgokra meg tudja tanítani a többieket, egyetlen választás kérdőív aztán szép ajándékokat gyártanak egymásnak.

Lehet, hogy az előző osztály nagyon szeretett együtt lenni, a következő viszont kulturáltabban viselkedik.

Vagy más előjellel: lehet, hogy az előző osztály jól tanult, a következő viszont kiválóan meg tudja szervezni önmagát, sokan dolgoznak a tanulás mellett, nagyobb az életismeretük, valóságismeretük.

Bizonyos, hogy minden értéket nem lehet megmutatni minden osztálynak, bizonyos, hogy minden jó tulajdonságot nem lehet elvárni egyik osztálytól sem. Vagyis az osztályfőnöknek figyelnie kell: ebből a gyerektársaságból mit lehet kihozni, ők mire fogékonyak, bennük milyen értékek rejtőznek, milyen érdeklődéssel, tudással, különórákkal és háttérrel jönnek a gyerekek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell arra törekedni, hogy minden osztály jól tanuljon, kulturáltan viselkedjen, érdeklődő legyen, igényes, művelt és önálló.

De mivel mindent egyszerre úgysem lehet elérni, arra kell törekedni, hogy osztályfőnökként észrevegyük azt, ami az adott társaságban érték és lehetőség.

Új kompetenciaelvárások és új képzési gyakorlatok a tanári szakmában

Erre alapozva ugyanis a többi terület is — bár valóban nem egyenlő mértékben — fejleszthető. Az osztályfőnöknek figyelembe kell vennie, hogy ő maga is változik! A tanár is, mint — ismét — a színész, olyan foglalkozású ember, akinek legfőbb munkaeszköze önmaga. Ha ez így van — és minden tanár nap mint nap tapasztalja, hogy így van — akkor számolni kell azzal, hogy ez az eszköz milyen, hogyan változik.

Más és más élethelyzetben kezd el az ember egy-egy osztályt. Nagyon sokaknak például az a legkedvesebb osztálya, amelyik egyidős a tanár saját gyerekeivel. Pontosan látja, érzi, átéli, milyen problémái vannak az adott gyerekcsoportnak, jobban ismeri a szubkultúrájukat, az együtteseket, a filmeket vagy a szórakozóhelyeket stb.

Változik a tanár élethelyzete, változik az életkora, változik az iskolához és a tanításhoz való viszonya, változik a családi állapota, változnak a problémái, változik a kinézete, egészségi állapota, öltözködése, és változnak a gondolatai, a világlátása, mások a tapasztalatai és mások a kérdései. Ezt a folyamatot nem lehet sem egyszerűen gyakorlott tanárrá válásként tisztán pozitív vagy öregedésként tisztán negatív folyamatként leírni.

Az életünk előrehaladtával roncsolódunk és épülünk, szóval: változunk.

1. Megfelelnek özvegyember
2. Tanárparadoxon | OFOE
3. Támaszkodjon az osztály öntevékenységére, az osztály önmozgására!
4. Új tanuló érkezett | OFOE
5. Új kompetenciaelvárások és új képzési gyakorlatok a tanári szakmában Egy európai szakértői bizottság tapasztalatai A lillafüredi konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata annak az európai uniós munkabizottságnak a megállapításait elemzi, amely a tanári szakma helyzetével és képzésének kérdéseivel foglalkozott.

És ezt a változást nem szabad nem figyelembe venni akkor, amikor a tanár az osztályáról gondolkodik. Egyrészt mert a tanár maga másra képes, tanár megismerni új osztály az erényei és hibái, érzelmei és kötöttségei, de mást is lehet megtanulni egy huszonhárom és egy hatvan éves osztályfőnöktől. Másrészt mert az osztály eleve mást vár el egy más életkorú és lekötöttségű tanártól.

Tanárparadoxon

Meg hát mást tud megmutatni a világból egy friss diplomás fiatalember, társkereső fitness két kisgyermekes tanárnő és egy háromunokás nagymama. Ne szégyelljük: azt és úgy mutassuk meg az osztályunknak, amit éppen tudunk. Még a képességhiányaink is pedagógiai értékké formálhatók: ha egy osztály például tudja, hogy az osztályfőnök nagyon szereti őket, de rettenetesen nem ér rá három gyerek van, építi a házát, stb.

Ha egy osztály látja, hogy az osztályfőnök nagyon nehezen megy föl a hegyre, akkor olyan kirándulást szerveznek, ahol nem kell nagyon meredekre mászni — és így tovább.

Rendhagyó módszer a szorosabb tanár-diák kapcsolatokért

Az osztályfőnök azt mutassa meg az osztályának, ami neki fontos! Induljunk ki abból, hogy mindenkinek, aki tanár lesz, vannak fontos értékei, és vannak szellemi jelenségek, amelyek érdeklik.

Ez tudniillik önmagában a tanári lét egyik elengedhetetlen feltétele. Ha ezek nincsenek meg: nem is érdemes sem tanítani, sem osztályfőnöknek lenni.

De ha már ezek megvannak, akkor ezek az érdeklődések és értékek nagyon különbözőek lehetnek.

És ez már nem baj. Aki hitelesen tud a gyereknevelésről beszélni, tanítsa meg azt a tanítványainak; akinek a környezetünkről, a folyókról-növényekről-állatokról van mondanivalója, az mutassa be azt elsősorban. A személyes érintettségnél, a hitelességnél szinte nincs is nagyobb erő az iskolában, és így a hiteltelenségnél és őszintétlenségnél sincs semmi taszítóbb. A fenti állításokból az is következik, hogy ha valaki valamiben nagyon nem hisz, akkor azzal ne próbálkozzon.

Aki csak feszengeni tud egy szexuális felvilágosító órán, az ne tartson ilyent, vagy hívjon meg valakit, aki tud jó felvilágosító órát tartani. Ha valaki maga is halálosan unja a múzeumokat, akkor ne terelje be az osztályát a kiránduláson múzeumokba, hanem túrázzanak egy nagyot. Természetesen itt nem arról van szó, hogy az ember csak a saját privát mániáit tanítsa, pusztán arról, hogy bátran adjuk önmagunkat abban is, amit megtanítunk és megmutatunk, és abban is, amit elkerülünk.

És természetesen ez a követelmény arra az előfeltételezésre épül, hogy a világunk jobb végrehajtása társkereső is olyan gazdag, bonyolult és sokszínű, hogy mindenkit ezernyi dolog megragad belőle.

Tágítsa ki az iskolát! Sokszor érezzük, hogy vastag, áthatolhatatlan fal választja el az iskola kissé tanár megismerni új osztály, megtervezett világát az élettől, amely sokszínű, gazdag, érdekes.

Meg persze veszélyes, kiismerhetetlen és centrum-nélküli is egyúttal. Nyilván ez az iskola lényegéből következik: egy központilag megtervezett tanterv vagy tananyag csak az élet után kulloghat; egy értékátadásra szervezett intézmény mindenképpen konzervatívabb lesz, mint az a világ, amelyben ezeket az értékeket át próbálja adni.

De éppen az osztályfőnöki munkában ezernyi lehetőség és kihívás adódik, amely az élethez, a valósághoz, a mindennapokhoz közelíti az iskolát. Érdemes meghívni embereket az osztályfőnöki órákra: ismerősöket, szülőket, a szülők ismerőseit, akik olyan dolgokról tudnak mesélni, amiről mi magunk nem foglalkozásokról, művészetekről, sportról, tudományról.

Érdemes elvinni az osztályt bárhová, ahol megismerhetik azt a világot, amelyben élnek: megnézni a várost, amelyben nap mint nap mozognak, elmenni gyárakba, bírósági tárgyalásra, különböző felekezetek templomaiba, bárhová.

Ha van rá lehetőség, érdemes dolgozni együtt: szórólapozni, ételt hordani időseknek, nyomdában pakolni, árvíznél segédkezni. De vigyázat: nem kell, nem is szabad minden osztályt mindenhová elvinni csak azért, hogy az osztályfőnök elvigye valahová őket.

Videotár Rendhagyó módszer a szorosabb tanár-diák kapcsolatokért Míg a nevadai Cold Springs egyik általános iskolájában a diákok kicsöngetés után az iskolabuszhoz sietnek, a tanárok a könyvtárban gyűlnek össze szokásos találkozójukra. Egy hatalmas táblára az iskola mind a diákjának nevét felírják, majd megpróbálnak az összes tanulóról felidézni valami személyeset. Míg van olyan gyerek, akiről néhány hét alatt számos dolog megtudható — például hogy allergiás a piros ételfestékre, sok háziállata van, vagy szeret úszni — addig mások életéről semmi sem derül ki.

Vegyük figyelembe, mi van a közelben, mit érdemes megmutatni, hol tudunk mi magunk — ismét a figyelmeztetés! Ha kell, kérjen segítséget más szakembertől! Minden osztályban ezernyi és előre nem látható probléma adódhat, akár az egyes gyerekekkel, akár a közösség egészével.

Kerülhet az osztály olyan lelki állapotba, hogy jól jön egy külső szem, egy pszichológus, egy drámatanár.

És az egyes gyerekek esetén: lelki problémák, egészségügyi problémák, szociális problémák, pályaválasztási problémák, családi problémák, tanulási problémák egész sora jelentkezik egy harminc fős gyerektársaság esetében. Van, amit az osztályfőnök maga meg tud oldani, sőt, amikor a legjobb, ha maga az osztályfőnök old meg, de van, amikor érdemes szakemberhez fordulni. Tudomásul kell venni: az osztályfőnök nem tud minden problémában egyformán otthonosan mozogva jó megoldásokat találni!

Jó, ha van pszichológus, gyermeknőgyógyász, orvos, drog-szakértő, logopédus, gyermekvédelmis-szociális munkás, pályaválasztási szakember, akihez fordulhat, és alakulhat úgy az osztály sorsa, hogy más szakemberekre is szüksége van.

Nem kell félni ilyen helyzetekben másoktól, hozzáértőktől segítséget kérni. Gyakran elég egy konzultáció, máskor a problémával küszködő gyereket kell elküldeni az adott szakemberhez. A problémák megoldása az osztályt erősíti, az, ha az osztályfőnök segített megkeresni a megfelelő helyet, intézményt, az osztályfőnök tekintélyét növeli a gyerekek szemében, ellenkezőleg: azt tapasztalják meg tanár megismerni új osztály, hogy érdemes hozzá fordulni a problémákkal, mert ő nem tudja is megoldani, azt tudja, hogy kihez kell fordulni.

Furcsa és furcsán magányos pálya a pedagóguspálya: miközben nap mint nap egymás munkájára van utalva minden tanár mert a gyerekeket érő pedagógiai hatások erősíthetik is, gyengíthetik is, akár ki is olthatják egymástmégis nagyfokú a félelem a magyar iskolákban attól, hogy belelássanak egymás munkájába a kollégák. Ha más értelmiségi pályákkal összevetjük ezt a titkolózást, még inkább megdöbbenhetünk a tanári szemérmességtől.

Egy orvos nem tud úgy operálni, tanár megismerni új osztály tízen ne lessék a kezét, konzultál belgyógyásszal és altatóorvossal, laboreredményeket és röntgenfelvételeket kér. Egy építész megbeszéli az építészeti stúdióban a terveit, konzultál tanár megismerni új osztály statikussal, a műemlékessel, a talajmechanikussal. A színészek rendre megnézik egymás keresés egyetlen nő 24, az írók elolvassák egymás műveit, a közgazdászok árgus szemmel figyelik a másik vállalat döntéseit, a külkereskedők egymással kötnek üzletet.

Szinte csak a tanárok ódzkodnak attól, hogy megmutassák egymásnak, mit csinálnak az osztályteremben. Nyilván azért is, mert nemcsak a szakmai teljesítményük, hanem a személyes magatartásuk és a teljes személyiségük is megmérődik ilyenkor. És azért is, mert a tanárok értékelésének nincsenek meg vagy kevéssé vannak meg az objektív és főleg a teljes szakma által elfogadott kritériumai, azért a tanári teljesítményeket nagyon gyakran aszerint ítélik meg, mit mesél el egy tanár a saját munkájáról, beszámol-e a problémákról, a megoldatlan helyzetekről, a nehézségeiről és a kudarcairól.