Törekszik nomád nő


Ezzel az egyedül helytálló és tudományosan igazolható megállapítással a magyar őstörténet kérdései a finnugor népek legrégibb történetének problémáihoz kapcsolódtak: tudósaink a magyarság eredetének és őshazájának kérdéseit ebben az általános finnugor keretben tárgyalták. Így a nyelvrokonság biztos tényéből azt a történeti következtetést vonták, hogy a magyarság nemcsak nyelvét, hanem ősi etnikumát és műveltségét tekintve is rokon a finnugor népek családjával s azon belül a nyelvileg hozzá legközelebb álló vogulokkal és osztjákokkal.

A nyelvi, népi és műveltségi rokonság feltevéséből született meg az az őstörténeti álláspont, mely szerint a honfoglalás korában harcos nomádnépként megjelenő magyarság ősei a régi finnugor népek és a mai vogulok meg osztjákok alacsony műveltségi színvonalán álló, erdőlakó, vadász-halász nép lettek volna s a magasabb kulturális állapot elsajátítását török népek szervező munkájának köszönnék.

A mai finnugor népek a Balti-tengertől Szibéria északnyugati részéig nyúló hatalmas területen szétszóródva élnek.

NIA technique™

Településük nagyjában kelet-nyugati irányú s egymástól való térbeli távolságuk megfelel a köztük fennálló nyelvrokonság fokának. Ha elhelyezkedésüknek ezt a jellegzetességét összevetjük azzal a ténnyel, hogy a finnugor nyelvet beszélő népek egyrésze a történeti idők folyamán nyugat-északnyugat, másik részük pedig kelet-északkelet felé húzódott, akkor e vándorlás kiindulópontjául oly területet kell felvennünk, mely hajdan az hookups ma este finnugor nyelvek közös ősének és az azt beszélő népnek a hazája volt.

Ez a finnugor őshaza meglehetős biztonsággal a Volga középső folyásának vidékére lokalizálható.

törekszik nomád nő

Pontosabb határait nyugat felé a Keleti- és Kaspi-tenger vízválasztója, kelet felé a Volga-könyök vidéke, délen az A finnugor nyelvegység kora a Egyedülálló szülő társkereső oldal születése előtti III. A finnugor ősnépből lassú keletfelé húzódás következtében először az ugor ág vált ki: azok a népek, melyeknek leszármazói a mai vogul, osztják és magyar nyelvet beszélik.

A többi finnugor nép még évszázadokig együttmaradt az őshazában, vagy annak közvetlen szomszédságában s csak jóval később szakadt két ágra: a finn-volgai és a permi nyelveket beszélő népek csoportjára. A finn-volgai ághoz tartoznak a finnek, az észtek és az eredetileg nem finnugor nyelvű és etnikumú lappok, továbbá a mordvinok és cseremiszek.

A permi ágat a zürjének és votjákok alkotják. A finnugor ősnép és a belőle kiszakadt ágak régi műveltségét a kutatók három módon iparkodtak meghatározni.

Először is a finnugor alapnyelv és az egyes ágak azon szavainak elemzése alapján, melyeknek megállapítható legrégibb jelentése az élelemszerzés, a társadalmi, hadi és politikai szervezet, a vallási képzetek és a mindennapi élet ősi állapotára vet világot. Az így nyert szempontokat részben a finnugor népekre vonatkozó régi és újabb néprajzi leírásokból ellenőrizték, részben pedig oly régészeti anyag alapján, mely az őshaza területén és törekszik nomád nő került elő, s e népek ottani tartózkodásával és műveltségi viszonyaival összefüggésbe hozható.

A kép, mely e különböző kutatási ágak eredményeiből kialakult, meglehetősen egységes hatású. A finnugor alapnyelv úgynevezett kultúrszavai éppenúgy alacsony színvonalra, vadászó-halászó, gyüjtő élelemszerzési törekszik nomád nő utalnak, mint a régi és az újabb etnográfiai leírások, vagy mint azok a régészeti vizsgálatok, törekszik nomád nő a finnugor ősnép és a belőle kiváló ágak településterületén jellegzetes archaeológiai körzetek fölismerésére vezettek.

A Közép-Volga és mellékfolyói, főként a Káma alsó szakasza táján egészen az Uralig, sőt részben azon túl is, oly műveltség élt ezen a területen, melynek folytonossága a kőkorszaktól kezdve egészen a Krisztus utáni VII. Ez a műveltség meglehetősen kevert jellegű. Benne szoros időrendi egységben egészen heterogén műveltség-elemek élnek. A leletek túlnyomó része kő- és csonteszköz, mégpedig nem csupán a régebbi korszakokban, hanem ugyanolyan mértékben e kultúra utolsó szakaszaiban is.

A kezdetleges kő- és csonteszközök mellett gyakran ugyanazokról a helyekről a bronzkori művelődés egy késői szakaszának jellegzetes tárgyai is előkerültek. Ezek eredetüket tekintve részben importcikkek, részben helyi készítmények, formai és díszítő elemeik azonban mindkét esetben egy oly kultúrhullámmal hozhatók kapcsolatba, mely a délorosz steppéről indult ki.

A Káma és a Közép-Volga vidékének kezdetleges csont- és kőkultúrájába tehát minden valószínűség szerint ezek a szkíták, vagy esetleg más, velük közvetlenül érintkező népek oltották bele az új és magasabbrendű műveltségi elemeket. A szkíták hanyatlásával párhuzamosan e terület életében is visszaesés következik be. Ez körülbelül Krisztus születésének századáig tart s benne ismét kő- és csonteszközök válnak túlnyomóakká.

Ezután újabb fellendülés következik, egy részben még bronz- részben már vaskori kultúra alakjában, mely szervesen kapcsolódik az ananioi műveltség utolsó nyomaihoz.

Halászó vogulok a Loszva folyón. A Néprajzi Múzeum fényképe után. Ez az úgynevezett pianobori kultúra egészen a Krisztus utáni VI. Ekkor egy egészen más jellegű művelődés váltja le, mely az e vidéken megtelepedő és államot alkotó török népnek, a volgai bolgároknak a tárgyi hagyatéka.

A pianobori kultúra, melyet útján a csont- és kőeszközök ugyanúgy végigkísérnek, mint előtte az ananinóit, szintén délről jövő hatásnak, a kubánvidéken élő, ugyancsak iráni szarmaták műveltségének köszönheti legjellemzőbb elemeit.

Az alacsony színvonalra valló csont- és kőeszközök folytonossága, a bronz- és vastárgyak szórványos előfordulása és kétségtelen idegen eredete a Középvolga-vidék műveltségének lényegében oly képét tárja elénk, mint aminő a finnugor alapnyelv és a belőle kiszakadt nyugati ágak kultúrszavaiból és azokból a tudósításokból alakul ki, amelyek ezekre a népekre vonatkoznak.

A lakosság főfoglalkozása még a viszonylag késői ananinoi és pianobori korszakban is a vadászat, elsősorban a prémvadászat volt. Mellette a kezdetleges földmívelés és a szűkkörű állattartás még alárendelt szerepet játszott.

törekszik nomád nő

A sírok egy részéből lócsontok és lófogak, gyér számban zablák és egyéb lófelszerelési kellékek kerültek elő, ami arra mutat, hogy e ligetes-steppe jellegű területen a lónak nemcsak tartása, hanem lovaglásra fázisok találkozik az ember felhasználása is ismeretes volt bizonyos fokig.

Az ananinoi síroknak azonban mindössze négy százaléka bizonyít az itt élő nép lótartása mellett: nagyobbarányú lótenyésztésről, vagy éppen az igazi steppére jellemző lovasnomád műveltségről így nem beszélhetünk. A nyelvi, néprajzi és régészeti adatok tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy a Volga középső folyása mentén elterülő finnugor őshazának s a belőle kiváló nyugati ágaknak népe kezdetben teljesen alacsonyrendű és egyoldalú vadászó, halászó és gyüjtő életmódot folytatott, melynek jellegén lényegeset nem változtatott az a délről jövő iráni hatás sem, mely őket a földmívelés és az állattartás elemeivel megismertette.

Így a régi finnugor népek abba a műveltségi csoportba sorozhatók, melyet a néptudomány a zsákmányoló életforma kifejezéssel jellemez. A földmíveléssel és állattenyésztéssel, mint az élelemszerzésnek termelő jellegű módozataival ellentétben ezek a zsákmányoló népek az kérő nő házassága körülvevő dús természeti javak előrelátásnélküli kihasználásával tartják fenn magukat.

Ez a műveltség, törekszik nomád nő csak árnyalatokban különbözik a régi szlávokétól, az észak-euráziai mérsékeltövi erdőrégió jellegzetes terméke. Az eredményeket következetesen végiggondolva a magyarság eredetét is erre a területre kellene visszavezetnünk, s műveltségét is ezen általánosnak látszó finnugor jellemvonások alapján megítélnünk; annál is inkább, mivel ma is kezdetleges műveltségben élő legközelebbi rokonaink, a vogulok és osztjákok a XIII.

Minthogy pedig a finnugor nyelvek rokonsági fokának általában megfelel településük térbeli távolsága, a többi finnugor nyelvtől leginkább különböző nyelvű magyarságot is vogul és osztják rokonaitól keletre kell helyeznünk, vagyis arra törekszik nomád nő nyugatszibériai területre, [FINNUGOR ŐSHAZA] melyet a Tobol folyó és mellékvizei szelnek át. Erre vallanának a régészeti eredmények is: az ananinoi és pianobori műveltség nem szakad meg az Uralnál, hanem azokra a területekre is átterjed, ahová a magyarságot nyelvészeti meggondolások alapján helyeznünk kell.

Miután az ősmagyarságot térbelileg ebbe a finnugor környezetbe beillesztettük, az elől a feltevés elől nem zárkózhatunk el, mely szerint az ősmagyarság műveltsége lényeges elemeiben azonos volt a régi finnugor népeknek, és legközelebbi nyelvrokonainak, a voguloknak és osztjákoknak csak kezdetleges, stagnáló kultúrájával.

Osztjákok a Jeniszei partján. Az őshaza és az ősi műveltség kérdésének megoldása azonban mégsem ilyen egyszerű. Bármily logikusan következnek is fenti megállapításaink a finnugor őshazára és műveltségre vonatkozó igazolt eredményekből, bármily csábítóak is a nyelvi, néprajzi és régészeti analógiák: a magyarság eredetének, őshazájának és legrégibb műveltségének meghatározása ezen az úton csak úgy történhet, ha éppen azokról az ismereteinkről feledkezünk el, melyek nem általában a finnugor rokonságra, hanem egyedül magára a magyarságra vonatkoznak.

Ezek az ismeretek kétségtelenül bizonyítják ugyan őseink finnugor nyelvét, származását és a rokonnépekkel való történeti kapcsolatát, ugyanakkor azonban oly tulajdonságokra figyelmeztetnek, melyek egyedül az ugor ágra jellemzők.

A vadász-halász és gyüjtő életmód túlnyomósága, a laza társadalmi és politikai szervezet s a kezdetleges viszonyok ismertetőjegyei csakis a finnugor ősnépre s az abból kiszakadt finn-volgai és permi ágakra érvényesek, de erőszak nélkül semmiesetre sem alkalmazhatók az ugor ágba tartozó ősi népekre. A finnugorság nyugati és keleti csoportjainiak egymástól meglehetős élesen elkülönülő műveltségi állapota a vogul, osztják és a magyar nyelv azon kultúrszavaiban tükröződik, melyeknek a nyugati finn nyelvekben megfelelőjük egyáltalán nincsen.

Hogy e különbségek jelentőségét lemérhessük, először is azzal a lényegbevágó eltéréssel kell megismerkednünk, mely az eurázsiai erdő- és az attól délre elterülő steppeövezet műveltségi viszonyai között fennáll. Ebben az övezetben, mely Euráziát mintegy kettészeli, füves rónák homokos törekszik nomád nő, ezek ismét teljesen kopár sivatagokkal váltakoznak.

A steppeövezetet a Tiensán hegység keleti és nyugati részre tagolja, anélkül azonban, hogy folytonosságát teljesen megszakítaná s ezáltal útját állaná az egységes arculatú tájon egy lényegében egységes arculatú emberi műveltség kialakulásának. Ezen a Keleti-Kárpátokig terjedő hatalmas területen már a történeti idők kezdetén oly kultúrák tünnek fel, melyek összhangzóan simulnak sajátos adottságaihoz.

Aligha véletlen, hogy amíg az északi erdőövezetben vadászó-halászó népek kezdetleges közösségei találtak otthonra, míg a Kaukázus, a Hindukus és a Himalája sziklabástyáitól határolt déli tájon az első nagy földművelőkultúrák bontakoztak ki, — a steppeövezet a pásztornépek klasszikus földjévé vált. Állatokkal oly népek is rendelkezhetnek, — esetleg nem kis ingyenes england társkereső — melyek életüket vadászatból, vagy földművelésből tartják fenn.

Törekszik nomád nő ellentétben a pásztor egész lelkivilágát és magatartását az a kapcsolat határozza meg, mely az általa szelídített és gondozott állatállományhoz fűzi.

A pásztor állataiból, éspedig elsősorban nem húsukból, hanem tejükből és egyéb termékeikből él: lehetőleg kíméli tehát életüket, szaporítani iparkodik számukat és javítani minőségüket. A vadásznépektől eltérően a pásztor nem néz babonás félelemmel szelídített állataira, hanem törekszik nomád nő vagyontárgyat lát bennük és viszonya hozzájuk merőben racionális. A pásztor képzeletvilágában is vannak ugyan totemisztikus csökevények, de — a félénk és babonás erdőlakókkal ellentétben — ezek az elemek nem játszanak többé jelentős szerepet sem hitvilágának kialakításában, sem társas alakulatainak létrejöttében.

A végtelen síkságon teljes fenségében kibontakozó égbolt állandó látványa, a természet örök tüneményei a menny, a nap, a hold és a csillagok felé fordítják érdeklődését, s ezekben a kozmikus alakzatokban ismer a szellemvilágra, melynek főhelyét egyetlen, szinte már monotheisztikus tisztasággal elképzelt főistenség foglalja el, aki e népek képzeletében rendszerint a nappal, vagy a holddal azonosul.

Az ember sorsa a kozmikus erőkhöz kapcsolódik, a hozzájuk való alkalmazkodás szerencsét és boldogságot, a mindenség örök rendjének semmibevevése pedig bajt és pusztulást jelent. A pásztornépek világszeméletét a gyakorlatiasság és a mindennapi marie társkereső marie benyúló vallásosság keveredése jellemzi.

Osztják sátor. A történeti időkben felbukkanó pásztornépeknek, bár már a legkülönbözőbb háziállatokat tartják, legjelentősebb állatuk a ló. A steppeövezet ősidők óta a vadlovak hazája, ahol talán legelőször idomította az ember lovaglásra ezt a nemes állatot. A steppének a Tiensánig terjedő nyugati törekszik nomád nő csak az utolsó száz évben pusztult ki a vadon legelésző tarpán, az arab és angol telivér s általában az összes nemesvérű lófajták őse.

A Tiensántól keletre elterülő mongol steppének szintén megvolt a maga vadlova, a taki, vagy mongol póni, ez a felállósörényű, aprótermetű és nagyfejű állat: a húnok, mongolok és a többi belsőázsiai népek paripája. Mongol póni taki. A nagystílű pásztorkodás gyakori és viszonylag gyors helyváltoztatást kíván, ez az életforma tehát a ló birtoklása nélkül el sem képzelhető. Az euráziai steppe egyes részei nem ugyanazon a tegnerszinti magasságon fekszenek, tehát a klíma is felettébb változó s így a legeltetésre alkalmas fű a különböző területeken mindig más és más időben sarjad ki.

Így az állatállományt sem lehet állandóan egy helyen legeltetni. Ez a természeti szükségesség a pásztort családjával és nyájával állandó barangolásra, nomadizálásra kényszeríti. A törekszik nomád nő pásztor állatait vad és félvad csordákban legelteti, tehát ló nélkül terelni sem tudná őket a viszonylag legkedvezőbb területre.

Nélküle sohasem alakulhatott volna ki az a villámgyors és átütőerejű harcmodor, mely a letelepült népekkel szemben a steppe pásztorait a csatamezők fölényes uraivá tette s nem jöhettek volna létre szinte hihetetlenül rövid idő alatt oly óriási kiterjedésű birodalmak sem, mint csak összekötő alkalmazás a húnok, türkök és mongolok lovasnépei alkottak.

törekszik nomád nő

A ló döntő szerephez jut az ember egész lelki beállítottságában, a világhoz való viszonyában: e nomádok még isteneikhez sem tudják másként, mint lóháton elképzelni s ha nyelv- és fajrokonaik földművelésre térnek át, már nem testvéreket, hanem idegen rabszolgákat látnak bennük. A ló az embernek nemcsak életében társa, hanem hű kísérője még halálában is.

Innen érthető a lovastemetkezés szokása, a steppe uralkodónépeinek legjellemzőbb régészeti ismertetőjele. Tarpán kanca csikajával. Brehm után. A pásztorkodás élelemszerzési módja szabja meg ezeknek a népeknek nemcsak családi és társadalmi, hanem politikai szervezetét is. A nomádok a síkságot népes és szapora családokkal járják s ezek nemcsupán a szülőket és közvetlen törekszik nomád nő, hanem a már felnőtt és új családot alapító ivadékokat is magukban foglalják.

Csak így, egyesült erővel tudják együtt-tartani és gondozni állataik nagy sokaságát, s képesek megvédeni őket a természet viszontagságai és szomszédaik rablótámadásai ellenében. A családok, — régi magyar szóval nemek, nemzetségek — gyorsan szaporodnak, belőlük idővel ágak szakadnak ki, anélkül azonban, hogy ez a kiválás a vérrokonság tudatát, a közös ősök kultuszát s a nemzetséghez tartozó többi ágakkal való együttműködést gyengítené.

A családi szervezet az összetartáson, a singles bad mergentheim érdekek védelmén alapszik. Élén korlátlan hatalommal a legidősebb családapa, a nemzetségfő áll, akinek a fiatalabbak vakon engedelmeskednek.

Az egyén érdekei és hajlandóságai nem jutnak szóhoz ebben a szervezetben, mely a személyes használati tárgyakon kívül nem is ismert magántulajdont.

Közös a nyáj, a legelő, sőt bizonyos mértékben még az asszony is. Az özvegy nem mehet férjhez más nemzetség tagjához, nem viheti magával férjének gyermekeit és vagyontárgyait, hanem köteles feleségülmenni urának testvéreihez, sőt még más asszonytól született fiaihoz is levirátus. A nemzetségek nyáron egymástól függetlenül nomadizálnak a birtokoknak tekintett legelőkön, télen azonban közös szállásokra, rendszerint folyók mellé húzódnak s ilyenkor kikerülhetetlenül közelebbi kapcsolatba kerülnek a többi hasonló vérségi alakulatokkal.

E téli együttélések a nomád államszervezés bölcsői, innen indul ki minden megmozdulás, mely már meghaladja a létfenntartás köreit. A végtelen rónákhoz szokott pásztorok a telelések törekszik nomád nő viszonylag szűk helyre szorulnak össze, s a tétlenség, a fagyasztó hideg, az apró érdekellentétek gyakran egymásnak uszítják a szófukar, hasznukat törekszik nomád nő, rideg embereket.

A különböző nemzetségek tagjai között napirenden vannak a csetepaték és verekedések, melyekbe előbb-utóbb belekeveredik az érdekelt felek egész nemzetsége.

DEÉR JÓZSEF: A MAGYARSÁG A NOMÁD KULTÚRKÖZÖSSÉGBEN

Ebben a nomád élet szempontjából annyira válságos évszakban a különösen fontos békesség veszélybe kerül, de ritkán bomlik fel teljesen. Ennek az egyszerű világnak is megvannak a maga nagy tekintélyei: élemedett korú, gazdag, bölcs, vagy félelmes harcos hírében álló nemzetségfők, akik közbelépésükkel útját állják az ellentétek elfajulásának.

Igazságot tesznek az ellenfelek között s ügyes diplomáciával megakadályozzák a nemzetségek összecsapását. Törekszik nomád nő köz érdekében való tevékenységük nem egykönnyen megy feledésbe s az ismétlődő telelések elittars tagok már mindenki elismert bírákat lát bennük, anélkül persze, hogy erre a tisztségre bárki felkérte, vagy éppen törekszik nomád nő volna őket. Óvatos, a valóságos viszonyokon alapuló hatalombitorlás ez, melyet azonban mindenki természetesnek talál.

Természetessé lesz idővel az is, hogy azok a nemzetségek, melyek valakit bírájukul elismernek, állandóan együtt teleljenek, sőt még nyáron is fenntartsanak bizonyos összeköttetést. A bíróból így lassan vezér lesz, az alkalmi megbízásból intézmény, a nemzetségek és ágak törekszik nomád nő alakulatának laza halmazából pedig törzs: immár politikai és katonai egység.

A dolgoknak ebben az állapotában a nagytekintélyű nemzetségfő már nemcsak ítélkezik és tanácsol, hanem híveire támaszkodva nyíltan parancsol is. Minél ügyesebb és hatalmasabb, annál több nemzetség csatlakozik hozzá. Ez természetesen nem megy mindig békés úton, mert a vezérnek más, hozzá hasonló eredetű tekintélyekkel kell megmérkőznie, akik ugyanúgy vágynak az ő népének javaira, mint ő azokéira.

Ez a lavinaszerű növekedés alakítja a pásztorok életét. Míg egymással mitsem törődve legeltetik nyájaikat, valamennyien egyenrangúak és közel egyenlő nagyságú vagyonnal is rendelkeznek. De ha valamelyik nomád néprész egy más meglevő hatalmi maghoz csatlakozik, alárendeltebb helyzetbe kerül azokkal a singles trostberg, törzsekkel és népekkel szemben, melyek a szövetségnek már régebbi idő óta tagjai. Aki utóljára csatlakozik, vagy akit legyőztek, könnyen elveszítheti mindenét s jólétre és gazdagságra megint csak úgy vergődhet, ha az erősebb alakulatba olvadva, kezében fegyverrel szomszédaira ront s elszedi tőkük javaikat.

A nomádok társadalma felülrétegzett arisztokratikus társadalom. Trónját főméltóságok, rendszerint rokonai, vagy bizalmasai övezik s a rétegzés lépcsőzetesen törekszik nomád nő lefelé egészen a rabszolgákig. A családias vérségi jelleg csakhamar eltűnik a birodalomból; a törzsek és nemzetségek megmaradnak ugyan, de csak azért, hogy tartalmat adjanak a nagy katonai egységeknek, az ezres, sőt tízezres katonai alakulatoknak, melyek gépies pontossággal követik a fejedelem és fővezére parancsait.

Kirgiz lovas. Ez az engedelmesség azonban nem egyedül a fegyelem rideg beidegzettségében, vagy azokban a gazdasági természetű indítékokban leli magyarázatát, melyek az egyes egyén számára felettébb kívánatossá teszik a felsőbb parancsok teljesítését. A nomád monarchiák tekintélyi megalapozásúak s ez a tekintélyi indokolás ugyanúgy nem nélkülözi a felsőbb világnézeti, vallási szentesítést, akárcsak az antik világ, vagy a középkor államai. A nomád állam feje nemcsak vagyonban és hatalomban áll szédületes magasságban alattvalói felett, hanem személyét is oly nimbusz övezi, mely úgyszólván független annak tárgyi biztositékaiból.

Rendkívüli teljesítményei az istenség küldöttének mutatják a birodalomszervező fejedelmet, akinél már a születés emberi körülményei is a mítosz ködébe vesznek.

Dora the Explorer 💖 Super Babies' Dream Adventure with Dora Buji In Tamil 💖

Az istenség csodálatos beavatkozással jelöli ki éppen őt az emberek feletti uralomra s a természetfeletti fogantatás oly testi és lelki képességekkel ruházza fel, melyek messze a közönséges halandók fölé emelik. E tulajdonságok a vér közössége révén utódaiban is öröklődnek s így az alattvalók meggyőződése szerint nemcsak a birodalomszervező fejedelem, de összes leszármazói is az ég akaratából, a világrenddel összhangban kormányoznak. A steppenépek fejedelme vezérnek, királynak születik, míg a keresztény uralkodó kegyessége, erényei és jócselekedetei révén érdemli meg Isten támogatását.

Ismeretlen tehát az uralkodó felelősségének gondolata éppenúgy, mint az alattvaló beleszólása urának kormányzatába: a nomád állam ellentmondást nem tűrő despotiával egyértelmű.

A nomád birodalmak dinasztikus megalapozásából természetszerűen következik, hogy nem egynyelvű és egyfajú népeket olvasztanak egységbe. Az életmódnak ez az egyezése magyarázza a különböző nyelvű és etnikumú népeknek és néprészeknek másfajú és nyelvű vezetőrétegekhez való csatlakozását. E csatlakozások következtében a hódolt törekszik nomád nő felveszik az uralkodónép nevét, húnoknak, avaroknak, türköknek tekintik őket, holott a valóságban nem azok, hanem esetleg irániak, bolgár-törökök, vagy éppen finnugorok.

A steppe népeinek államfelfogása szerint, mely teljes tisztaságában a belsőázsiai türköktől származó orchonvidéki feliratokban jelentkezik Kr. Ő a nép fentartója, biztonságának, jólétének, valósággal midnennapi kenyerének megszerzője, akinek gondoskodása nélkül az alattvalók nyomorúságosan elpusztulnának. Ebben a politikai rendszerben tehát, ahol minden szervezés felülről, a törekszik nomád nő és az uralkodóháztól indul ki, mágikus-vallásos meeting nő hajadon muslim fűzi egymáshoz a vezetőket és a vezetetteket.

A fejedelem kiválasztottsága átsugárzik legelőkelőbb híveire, a trónust körülvevő főméltóságok tisztségei tehát ugyanúgy örökletessé válnak, mint maga a főhatalom. Nomád fejedelem képe a nagyszentmiklósi kincs egyik korsóján. Az uralkodóházhoz való ragaszkodásnak ez az intenzitása azonban nemcsak együtt tartja, de gyakran szét is robbantja a birodalmakat. Az uralomhoz való jogcím a törekszik nomád nő, a vérben rejlik, a trónra tehát igényt tarthatnak mindazok, akiknek ereiben a legendás ős vére folyik.

Oly lenyűgöző erejű az uralkodóház tekintélye, hogy az utódlás kérdése csak abban a legáltalánosabb alakjában érdekli az alattvalókat, hogy felettük ne idegen, hanem csak a választott nemzetség tagja uralkodjék. A fejedelmi nemzetség tagjai azonban egyformán trónképeseknek érzik magukat s így igen gyakran megesik, hogy nem az lesz az uralkodó, akit elődje erre kijelölt, hanem a családnak valamelyik másik tagja ragadja kezébe erőszakkal a hatalmat.

Ezekben a viszályokban azután már a nép is pártokra szakad s néhány rövid év leforgása alatt hatalmas, virágzó birodalmak tünnek a semmibe, hogy helyükön azután bizonyos idő mulva a régi etnikai alapon, de új név alatt új birodalom keletkezzék. A nomádnépek államalkotó ereje katonai szervezetük és harcmodoruk magasrendűségében leli magyarázatát. A steppe életviszonyai, a gyakori harc közepett katonává lesz mindenki, aki meg akarja védeni magát és vagyonát.